Hogyan tudtad elfogadni, hogy a párod nem fog eljegyezni, nem fogtok összeházasodni?

Én ezt nem tudnám elfogadni. Mondjuk annak idején a férjem is ilyen nézeteket vallott, hogy minek a papír mert anélkül is szeret stb... Ő nem házasodik mert nézzem meg a családját az anyja is elvált stb..

Mikor úgy éreztem eljött az esküvő , eljegyzés ideje akkor leültem vele is elmondtam az álláspontomat.( elmondtam neki hogy miért fontos ez nekem, mennyire szeretném a nevét viselni, hogy ne a barátnője, élettársa legyek hanem a felesége, és hogy ne hasonlítson az anyjához.Mi nagyon jól megvagyunk és ezt kell nézni) Gondolkozott emésztette pár napig és azt mondta legyen eljegyzés . Ez 5 év együttjárás és fél év együttélés után. Az eljegyzés nagyon jól sikerült, és még aznap este azt mondta igazam volt, és hogy neki is sokat jelentett. Levelezőn csináltam 1 szakot és beakartam fejezni és csak utána akartam az esküvőt. Azért hogy csak arra koncentráljak .Ezért következő év augusztusban volt az esküvő. Azaz tavaly. És most is az a véleménye hogy milyen jó érzés ez az egész, és örül hogy átgondolta.

Tekintve, hogy 5 éve együtt vagyunk, nem hiszem, hogy változna.

Nem értem, egyesek miért nem képesek elfogadni, hogy valaki máshogy érzi magát jól?!

20N

Az esküvő nem egy olyan dolog,amit ő egyedül dönt el,hogy nem lesz és kész.Sok családban tabu a téma a házasság,a (leendő) feleség nem is említi a férjének,hogy szeretne,mert az milyen gáz...Nekem a férjem azt a nézetet vallotta,hogy puccparádé az egész,mi jelentősége stb. Én mondtam neki,hogy szerintem nem,nekem fontos lenne (és nem a gyűrű miatt.)5 év járás,és 1,5 év együttélés után jegyzett el,2 éve novemberben,tavaly júliusban volt az esküvőnk,most pedig 18 hetes kismama vagyok első babánkkal.Eleinte azt mesélte ódzkodott tőle,de neki is jó érzés volt,és nem bánta meg.

Nem kell ezt annyiban hagyni:)

Ezt én sem értem egyébként. Van olyan ismerősöm, ahol már két gyerek van, s nem házasok.

Pedig állítólag minden szép és jó....

NA DE AKKOR MIÉRT NEM HÁZASODNAK ÖSSZE?!

Hiszen azon a papíron már semmi nem fog múlni!

Persze a legszerényebb, és legolcsóbb megoldású esküvőre gondolok, még mielőtt valaki elkezdi az esküvős felhajtásos dolgot.

Az ilyen dolgokat a kapcsolat elején érdemes alaposan megtárgyalni. Nem érdemes reménykedni abban, hogy megváltozik a véleménye.

Ha elfogadható, tudomásul veszi, ha nem szétmennek. Ez teljesen az egyéntől függ.

"Van olyan ismerősöm, ahol már két gyerek van, s nem házasok.

Pedig állítólag minden szép és jó....

NA DE AKKOR MIÉRT NEM HÁZASODNAK ÖSSZE?"

Mert nem akarnak?! Mert nem a Te szabályaid szerint akarnak élni?! Mert fölöslegesnek tartják?!

Nem tudom írta-e már valaki, de ezzel a dologgal úgy vagyok, hogy: akinek nem számít a papír aláírja...

Számomra is fontos, elsősorban nem is a felhajtás miatt, hanem, hogy merje elkötelezni magát mellettem, igenis vállaljon fel a nagyvilág előtt. ÉS mi az, hogy "önakaratából" meghogy "szabad akaratából" és nem a papír tartson össze?! Apapírt a férj és feleség szabad akaratából írja alá...

Én hiszek abban, hogy egy család úgy család, ha a szülők férj-feleség, nem pedig csak "összeálltak" mint a mosott ruha. Tényleg nyersen fogalmaztam, de számomra így kerek egy család.

Az aki nem meri elkötelezni magát, vagy magában vagy a párjában nem biztos. Lehet "mesélni" mindenfélét, de így van.

Egyébként más életébe én nem szólok bele, mindenkinek a maa dolga hogyan él...

Kedves kérdező. azt kell eldöntened, hogy neked ez a dolog mennyire fontos, és el tudod-e fogadni, ha neked sosem lesz férjed a párod...

A puccparádéra visszatérve: nem kell puccparádé, két tanuval el lehet menni, alá lehet írni a papirokat. Egyébként meg szerintem annál szebb nincs amikor a szűk család és barátok előtt megerősíted a kapcsolatodat...