Vajon miért kapott hiszti rohamot anyós jelölt amikor a fia bejelentette hogy eljegyeztük egymást?

Szerintem a párod beavathatná néha az anyját egy-két dologba.

Az enyém, most azt titkolja az anyja előtt, hogy terhes vagyok (persze én a saját anyámnak már elmondtam),mert csak amikor már 200% lesz akkor akar mondani valamit, ebből is botrány lesz. De mit tehetek én, ha nekik ilyen a kapcsolatuk...

Ez az anya-fiú dolog, bonyolult.

Még mindig olyan leereszkedő stílusban írsz az anyósjelöltről, mintha ő egy utolsó kis senki lenne. Tiszteld! Ő adott életet a párodnak!

20N

Hat az en anyosom a valas utan 20 evvel,,megis csak te voltal a legjobb menyem az osszes no kozul akiket hazahozott a kicsi fiam,,

En valaszom : 20 evvel elkestel ezzel a mondattal de koszonom

A két utolsóval maximálisan egyetértek. A család attól család, hogy a problémákat közösen oldják meg, de az örömben és a bánatban is egyformán veszik ki a részüket. Az, hogy a jelenlegi rendszer mindenáron a "csak Te számítassz", a "valósítsd meg önmagad", meg hogy "szingliként egyszerűbb az élet" jelszavakkal próbálják szétverni a családokat, az egységet, az téged ne vezessen félre, mert amikor gyerekeitek lesznek, akkor az egész család valamilyen jogot formál majd rájuk és ez elől nem tudtok majd kibújni, akárhogyan is fogsz erőlködni, sőt a gyerekeitek fogják követelni a nagyit és ha nem találkozhatnak velük, akkor a kérdésekkel és a folyamatos "felelősségre vonással" az őrületbe fognak kergetni, vagy ami még rosszabb, a kapcsolatotokra fogja nyomni a bélyegét, az állandó veszekedés a család miatt és ez idővel akár váláshoz és lelkileg sérült gyerekekhez vezet, aminek a terheit, míg élsz, cipelni fogod.

Ha nem tudsz megbékélni a férjed családjával, akkor benned a tolerancia más emberek iránt nem nagyon működik, pedig a nőknek van olyan képessége, amit nem lehet ép ésszel modellezni, de mégis talpraesettebbek, mint a férfiak és képesek megoldani olyan helyzeteket, amit a férfiak képtelenek. Ha ez a képességed meg van, akkor használd, különben nem lesz szép életetek. Egy család attól család, hogy mindenki, valamilyen szinten enged a másiknak, de így működik minden életközösség. Ha valakinél előtérbe kerülnek a fentebb hirdetett jelszavak, akkor ott többé közösségről nem igazán beszélhetünk.

45/F

4 éve éltünk együtt a párommal, mikor eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Addig az anyósjelöltem volt a legjobb a világon. Csodálkoztam a sok anyósviccen, anyósutálaton. Együtt jártunk vásárolni, színházba, ide-oda. Tök jó volt a viszonyunk.

Aztán jött a bizonyos nap, hogy bejelentettük házasodunk. Anyós 180 fokos fordulatot vett. Lesápadt, ordított hogy képzeljük, mi az, hogy nem ő választhatta ki a gyűrűt stb stb. Csak néztünk, mi a fene baja van.

Rá egy évre gyereket vártam. Bekerültem a kórházba, elég komplikált terhesség volt. Elment a kicsi fiához, hogy tuti nem az övé, meg ő még fiatal (akkor volt 56 éves) ahhoz, hogy nagyi legyen stb stb. Nekem azt ordította a kórház folyosóján, hogy ki kell kapartatni, mert ő ezer százalék biztos, hogy megcsaltam a fiát és a többi.

A kislány 3,5 éves. Évente 2 alkalommal jön 5 percre. Karácsony előtti napon és a kicsi születésnapján. Mindkét alkalommal mindig megállapítja, hogy a gyerek hiperaktív, hisztis, és fogalma sincs kié lehet, mert az ő családjában senkire nem hasonlít.

Van még kérdés? :)

Anyós = irigy, önző boszorka, uralni akarja a fia életét

Egy ismerősöm úgy néz ki mint egy konzumnő (meg az is volt szerintem), az anyós jelölt szintén szívrohamot kapott a házassághír kapcsán.

Valahol a nő tényleg érdek és nem illik a családba, szereti a palit, de a pénzét is.