Szerintetek ez menekülés, vagy szembenézés a problémákkal? (lánykérés)

A túl hosszú járás során némely problémát pont az szül, hogy nem kötelezték el magukat egymás iránt, ezért nem alkalmazkodnak egymáshoz és bizonytalanná válnak. Lehet, hogy még segíthet ilyenkor, ha összeházasodnak, de lehet, hogy hamar válás lesz a vége. Szerintem ez nem a problémákkal való szembenézés ilyenkor, hanem egy kétségbeesett próbálkozás a kapcsolat megmentésére. Házasodni hamarabb kell, amikor még ég a tűz, de már ismerik egymást eléggé, hogy dönteni tudjanak.

Szerintem nem az a jele a másikért, egymásért való küzdésnek, hogy veszünk gyűrűt és csinálunk egy nagy bulit. Attól nem szűnnek meg a problémák amik miatt alapvetően eltávolodtak egymástól. Tanácsosabb először azokat megoldani, változtatni, és ha megint erős, jó a kapcsolat, akkor házasodni, mint 'sikerdíj', ha már nagyon okot keresünk a házasságra.

Lehet, hogy pont ez a lánykérés fogja őket felébreszteni, hogy ellaposodott a kapcsolatuk, és utána mindig felfrissítenék a kapcsolatot, és boldogak lennének. De ez csak az én optimista hozzáállásom.

Szerintem inkább takargatása a problémának. Előbb meg kellene oldani és után házasodni. Szerintem.

Szembenézni a problémákkal úgy kell, hogy kimondjuk őket és megoldást keresünk rá. Nem eltusoljuk egy elhatározással. Kastélyt építeni mocsárra? Szép ház, jól néz ki a társadalom szemében, de attól még ... nem stabil. Nem is lehet az, hisz az alapproblémát nem oldották meg. Hogy aztán ez mikor dől be, 1 év vagy 10 év múlva, és hogy közben milyen benne élni, mindenki maga dönti el. Bizonytalanra nagyot vállalni merészség? Szerintem butaság. Összekötni valakivel az életem, akivel néha még találkozni sincs kedvem? Minek? Nem értem az ilyen kapcsolatokat.