Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok! Tudjatok, hogy mekkora hülyeséget csinálunk?
Fel a kezekkel, aki azért olvasgatja ezt az oldalt, mert szeretné már, hogy eljegyezze a barátja!
Na én ezért tettem... idáig. Aztán rájöttem, hogy ez oltári nagy hülyeség. Adott egy jól működő kapcsolat, ahol a felek nagyon boldogok egymással. Egyszer a lánynál bevillan az eljegyzés gondolata és onnantól kezdve már csak erre tud gondolni minden születésnapkor, évfordulókor, karácsonykor, stb. Aztán kap egy ajándékot, aminek alap esetben rettentően örülne, de már annyira beképzelte magának, hogy most már gyűrűt kell kapnia, hogy semminek sem tud igazán örülni. Még mindig ismerős a történet?
Mi van velünk ilyenkor? Miért nem élvezzük az együtt töltött időt azzal, akit szeretünk anélkül, hogy sürgetnénk a dolgokat?
Én kigyógyultam ebből. :) Megfogadtam magamnak, hogy egy ideig nem jövök fel erre az oldalra, mert kezdtem besokallni a gyűrű témától.. és határozottan jobban érzem magam. A fölös energiámat nem az agyalásra, hanem a barátomra fordítom és így sokkal jobban tudok örülni az együtt töltött időnek, a nagy beszélgetéseknek, a közös tervezgetéseknek.
Nem jobb így? Minek agyalunk ennyit feleslegesen?
Nem fogok visszaszokni erre a topikra, csak gondoltam hátha ez más "agyamentnek" is segít valamennyit. :)
(Egyébként 21 vagyok és 4 éve vagyunk együtt.)
Jaj és persze kivételt képeznek azok, akik már régóta együtt élnek, esetleg már gyerek is jön/van, stb. Tényleg csak annak szánom, aki magára ismer valamennyire. :)
Észrevettem hogy itt sok ilyen betegesen gyűrűre váró nőci van... komolyan, nem szívesen lennék a helyükben. Ha magukba néznének azt látnák szerintem, hogy nekik már egyáltalán nem is a párjuk a fontos, hanem csak az a nyomorult gyűrű ami azért kell nekik hogy mutogathassák, és elmondhassák hogy magukhoz láncolták a kiszemeltet. Legalábbis ezt hiszik.
28 éves vagyok, nem vágyom eljegyzésre, nincs ilyesmire szükségem egy boldog kapcsolathoz... az már rég megvan.
22 éves vagyok, 4 éve vagyunk együtt a barátommal, egy éve el is jegyzett, de soha nem jutott eszembe, hogy ezért böngésszem ezt az oldalt. :D Nem értem hogy függ össze. Jól működik a kapcsolatunk, de azért még válaszolgathatok kérdésekre.
Amúgy én egyáltalán nem paráztam azon, hogy kérje meg a kezem, ennek eljön az ideje. Engem meglepett, de ugyanolyan boldog voltam előtte is. :-)
Kíváncsi vagyok, lesznek-e hozzád hasonlók. :D És remélem hamarosan eljegyeznek, ha már ennyire vágysz rá. :) Csak szeresd a barátodat, ennyi az egész. Nem a gyűrűn és a házasságon múlik a kapcsolat, hanem rajtatok! :)
bevallom, én is tettem már fel ebben a kategóriában kérdést:D és én is vártam a gyűrűre. 22 vagyok, másfél éve együtt a barátommal. Vártam én is a gyűrűre, de rájöttem hogy ha a kezemen lenne, nagyon megijednék, az már tényleg felnőttséget jelent:D látjátok, mennyire nem vagyok érett, erre én is rájöttem. Szeretem Őt, Ő az igazi, de gyűrű nélkül is az. Persze nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha egyszer megkéri a kezem, de nem sürgetem, bennem van az, hogy a pasik nem szeretnek róla beszélni, kierőszakolni pedig megint rossz dolog.
22L
Igen, én bevallom picit úgy vagyok, mint a kérdező volt...
Nekem azért "villant be" mert egy nagyon szép pillanatunkba azt mondta "legszívesebben már most megkérne"
azelőtt SOHA
Igen, én bevallom picit úgy vagyok, mint a kérdező volt...
Nekem azért "villant be" mert egy nagyon szép pillanatunkba azt mondta "legszívesebben már most megkérne"
azelőtt SOHA eszembe nem jutott, de akkor sajnos (már több mint 1 éve) bogarat ültetett a fülembe.
Aztán elkezdtem itt olvasgatni, nézegetni kit mennyi idő után kérnek meg...
Persze időközben több barátnőmnek is megkérték a kezét, természetesen úgy, hogy fele annyi ideje se voltak együtt mint mi, volt olyan is aki pontosan annyi ideje volt együtt mint mi... Szóval ezek engem mind mind zavartak ott legbelül..
Én sajnos olyan vagyok, hogy ha valami bánt nem tudom magamban tartani, tehát párom tud arról, hogy én mit szeretnék, tudom, hogy Ő is szeretné és azt is tudom, hogy fiatalok vagyunk még. Ő tudom, hogy vár a megfelelő pillanatra, mivel még tanulunk azt gondolom valamit le szeretne tenni az asztalra mielőtt úgymond " magához láncol" nem akar "senkiként" megkérni.
Most kezdtük az egyetemet tehát nekem 2 neki 4 év...
Akkorra már esküvőt akarunk, mert már 3 éve együtt vagyunk.
Nyilván nem biztos , hogy összejön, elsősorban az anyagiak miatt.
Szóval én magamra ismerte, de szerencsére úgymond "beteges " várakozó korszakból kinőttem talán, de ettől függetlenül a mai napig naponta nézegetem ezt a topikot bevallom őszintén talán azért, hátha ő tesz fel kérdést.
Na meg, azért azokra a kérdésekre is kíváncsi vagyok amiket itt általában feltesznek.(pl tetszik-e ez a gyűrű )
De szerencsére most már annyira nem vagyok benne ebbe, majd ha lesz, szeretnék meglepődni (bár nem tudom elképzelni, hogy úgy oldja meg h én ne jöjjek rá..:)
Lényeg, hogy én most már tudok másnak is őrülni, bár sajnos a gondolatot ami sokszor eszembe jut, hogy talán azt kapom kiűzni nem tudom a fejemből..
Az igazság az, hogy azt mondta konkrét elképzelése van arról hogy fog megkérni és szerintem "nagy durranásra" készül annak ellenére h mondtam h inkább annyira nagyot ne...
És biztos vagyok benne, hogy lesz pénzre bőven szüksége hozzá ezért is várat magára ez az egész. :)
De őrülök neki ha már 1x akar megkérni valakit az legyen olyan is szép a hozzáállása .
Na azt hiszem picit hosszú voltam... boccs :)
Fogalmam sincs, mert rólam ezek leperegnek, egyáltalán nem akarok gyűrűt kapni, sőt még pasit se. 21 éves lennék, pláne nem akarnék, gyereket meg végképp nem.
25 felé se, ergo nagyon nem kapok frászt ezektől, átsiklok felettük.
Nem emiatt olvasom a topikot, hanem családon belüli kérdések és esküvőszervezés miatt.
Amúgy se jutna eszembe, valamiről azért olvasgatni, mert vágyom rá. Max. cikket olvasnék, hogy tudnám sürgetni.
Szerintem az a legrosszabb, ha valaki úgy jár mint én.
Össze ismerkedtünk, jöt a baba, mondtam neki, engem csak a baba miatt nem kell elvenni, azért vegyen majd el, mert tényleg szeretne elvenni. Ezzel nem is volt gond, ő is így volt vele. Ám hétre bekellett feküdni a kórházba, mikor hazajöttem, megkérdezte hogy ha megkérne hozzá mennk-e, én igent mondtam, és vártam h majd megkér....
Azóta is várom, már 2 pici van, és ő közölte h a házasság szerinte hülyeség, és ne is várjam h elvegyen (ez csak úgy szóba jött)
mondta h szeret, meg velem tervezi az életét, de a házasság incs benne...
innentől, elkönyveltem magamba, h ne is képzelődjek, én sose megyek férjhez...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!