Hogy mondjam el a szuleimenk, hogy eljegyzett a barátom? Kettesben tortént

"Elég furcsa lenne, ha egy 27 éves nő kezét az apjától kérnék meg. Még 18 évesét csak-csak..."

Akkor én baromi furcsa vagyok, mert a 28 éves párom kezét megkértem az apósjelölttől! Bizony, így illik még Pesten is.

Eléggé le lettem pontozva, pedig én tartom, hogy ezen miért kell aggódni, hogy mit mond a szülőnek.

Nem azt mondtam, hogy kötelező, sem azt hogy tartsanak partit, hanem, hogy együtt mondják el...

Nálunk a 30 feletti lányt is elkérik a szülőktől, tiszteletből, nem igazi engedélykérés, hanem szokás...persze előbb a lány márt igent mond

nah mind1

nem bosszantom magam rajta

Igazán meglepő számomra ahogy az itt megszólalók vélekednek. Remélem, hogy ez a pár tucat vélemény nem reprezentatív, és nem tükrözi társadalmunk önképét, gondolatvilágát.

Kezdeném ott, hogy ami a hagyomány szerinti, az nem feltétlenül jó. Van ami szép hagyomány, ezt nem tagadom, de esetünkben, ti. hogy az édesapa dönti el, hogy megfelelő-e a vőjelölt (legtöbbször annak anyagi, társadalmi helyzete alapján!) nem tűnik annak. Valljuk be, ez a feudális, számító és a legkevésbé sem a fiatalok érzelmeit (vagy a lány boldogulását) figyelembe vevő atyai ukáz több operát megihletett már. Ez egy köcsög szokás, amely megtiporta az emberek szabad boldogulásához való jogát. Miért vinném tovább ezt a hagyományt, amely - akárcsak formálisan is - de ebből a szellemiségből fakad?

Az pedig de facto nem így van, hogy ez a szokás Pesten. Budapest szép nagy város, van ez is, az is. Személy szerint (és ezzel lehet nem egyetérteni, érdemben vitatkozni) igencsak örömmel tölt el, hogy szeretett fővárosunkban az ilyen hagyományok regényoldalakra költöztek.

Ma ennek a kiüresedett lánykérésnek gesztus értéke van, vannak akik ezt illendőnek tartják betartani, én illendőnek tartom elfelejteni.

De az mindenképpen furcsa, hogy a hagyományőrzés egyébként nemes lelkületét lejáratva, eleink szokását majomként leutánozva oktattok ki embereket arról, hogy mi illik, s mi nem.

1-nek üzenem!

"Anyu, Apu Buksi kiszökött!"

A szokások az ugye megint más kérdés, "kinek a pap, kinek a paplan"...

DE ezt nem együtt szokás? hisz a kettejük közös döntése......

(itta szokást csak szófordulatként használtam, nem mint hagyományként értettem)

Ki milyen hagyományt tart be az szerintem egyéni megítélés,ezen vitázni nem is érdemes... itt pedig elfelejtik, hogy a kezek nem "like" gombok, hanem hasznosságot hivatottak jelezni.

Odamentek a vőlegénnyel, és elmondjátok, hogy eljegyeztétek egymást, és hogy lagzi lesz, és talán már azt is, hogy kb mikor:) (v ha csa esküvő, vagy ki hogy szokta manapság:D)