Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezt a választ kaptam, kicsit fájt. Nem kéne?
A párommal összekaptunk tegnap a következő dolgon:
Mondtam neki, hogy húsvétkor nem fogok tudni haza jönni, ezért megkérem jöjjön hozzám arra a hétre (szünet lesz neki is). Erre felcsattant, hogy de neki haza kell jönni, mert az anyukájának mennyire fontos. (természetesen nem arra gondoltam, hogy haza se nézzen húsvétkor). Nem az bántott, hogy haza akar menni, hanem ahogy mondta, hogy az anyukájának mennyire fontos és neki azt kell csinálni, ez olyan mintha az, hogy én vagyok egyedül, az csak mellékes...
Jövőben készülünk összeköltözni, én dolgozom majd, ő meg még egyetemre fog járni. Kérdeztem, hogy akkor jövőben is ez lesz a szituáció? Mire azt mondta az más lesz...
Megkérdeztem, hogy mikor leszek fontosabb annál, hogy "az anyukája ne haragudjon meg?" mire azt válaszolta, hogy eljegyzés után...4,5 éve vagyunk együtt, gyűrűvel vagy gyűrű nélkül miért van sorrend a fejében, ahol ebből a szempontból "anyós" áll első helyen.
Szerinte eljegyzés után megváltozik a dolog és az anyukája elvárásai is. Mert most még "csak" barátnő vagyok?:-S
22-L
4,5 év alatt már igazán eljegyezhetett volna.Gondolom magában úgy tervezte,ha majd lediplomázik 1-2év múlva,akkor eljegyez,utána még pár évig ellesztek,te pedig ott leszel pár évig mint menyasszony.
Eljegyzést csak akkor és azzal érdemes tartani,aki úgy gondolja, hogy 1éven belül össze is házasodtok.
A másik pedig.Ha így képes volt téged félreérteni és felkapni a vizet azon,hogy hazautazik inkább,miközben nem egész hétre kellene veled lennie,akkor úgy gondolom, hogytök gyerekes és még mindig úgy pattog,ahogy az anyja tőle ezt megköveteli :/
Bocs, hogy túl harsány voltam!
Próbálj vele mindent megbeszélni,ne tartsd magadba a gondolataid!
én 3 éve vagyok együtt a párommal és soha nem töltöttünk együtt egy karácsonyt vagy húsvétot sem.
az egész család berágna ha nem lennék ott, ilyen olaszosan még a legtávolabbi rokon is odacsődül nálunk a közös ebédre, közös sírlátogatásra stb. és ha valaki nem olyan indokkal bújik ki hogy járásképtelen és hörögve fekszik egy kórházban az megbocsájthatatlan "bűn" :D
tehát sajnos ez van. a másik, hogy mindenki csak akkor visz párt ha már eljegyzésküszöbén áll, én meg nem várom el a 21 éves barátomtól aki egyellőre a szüleinél lakik és munkát keres hogy most előrántson valami gyűrűt.
ő minden hiszti nélkül megértette hogy sajnos nem tudok vele lenni.
túldramatizálod az egészet szerintem, vannak ennél rosszabb esetek is. pl. a barátom anyja éppenhogy köszönésre méltat és szánékosan horvátul beszél akkor is a fiával ha én ott vagyok, hogy ne értsem. még csak le sem lettem jegyezve, de már utál.
hőböröghetnék, de ehelyett azért is én vagyok az, aki megadja a nyugalmat, akinek panaszkodhat a barátom az anyjára hogy magához akarja láncolni mindenáron.
én nem szidom, csak megértő vagyok.
ilyen leendő anyós helyett piti dolog, hogy az ünnepeket külön töltjük.
A párom őszinte velem, ha nem akarná velem tölteni az ünnepet, szólna.
A másik meg én nem tudom, tudnám elfogadni 22 évesen 4,5 év után, hogy ne töltsünk együtt ünnepeket. Az első 3 karácsonyt mi is külön töltöttük, elfogadtam. Most már nem tudom. Hamarosan az egész életünket összekötjük, ne csináljunk úgy mint két tinédzser...
No, azóta beszéltünk, bocsánatot kért, és tisztáztuk a helyzetet :)
Köszönök minden választ!
Melyik szavamból jött le az, hogy nem vagyok jóban a szüleivel?
Nagyon szeretem a szüleit és jóban vagyok velük, olyan vagyok, mint a harmadik gyerekük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!