Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezt a választ kaptam, kicsit fájt. Nem kéne?
A párommal összekaptunk tegnap a következő dolgon:
Mondtam neki, hogy húsvétkor nem fogok tudni haza jönni, ezért megkérem jöjjön hozzám arra a hétre (szünet lesz neki is). Erre felcsattant, hogy de neki haza kell jönni, mert az anyukájának mennyire fontos. (természetesen nem arra gondoltam, hogy haza se nézzen húsvétkor). Nem az bántott, hogy haza akar menni, hanem ahogy mondta, hogy az anyukájának mennyire fontos és neki azt kell csinálni, ez olyan mintha az, hogy én vagyok egyedül, az csak mellékes...
Jövőben készülünk összeköltözni, én dolgozom majd, ő meg még egyetemre fog járni. Kérdeztem, hogy akkor jövőben is ez lesz a szituáció? Mire azt mondta az más lesz...
Megkérdeztem, hogy mikor leszek fontosabb annál, hogy "az anyukája ne haragudjon meg?" mire azt válaszolta, hogy eljegyzés után...4,5 éve vagyunk együtt, gyűrűvel vagy gyűrű nélkül miért van sorrend a fejében, ahol ebből a szempontból "anyós" áll első helyen.
Szerinte eljegyzés után megváltozik a dolog és az anyukája elvárásai is. Mert most még "csak" barátnő vagyok?:-S
22-L
Jogos hogy fáj, de az is tény, hogy egyelőre csak az a lány vagy, akinek udvarol, nem családtag.
Az igazi para nem is ez, hanem az, hogy ha ennyi idő alatt még nem érez családtagnak, és az eljegyzéssel takarózik. Pedig az semmi, csak egy gyűrű. Az érzéseit nem fogja egy csapásra megváltoztatni.
Én nem érzem, hogy nem érezne családtagnak. Az egész családja családtagnak érez. Mindenhova meghívnak, mindenhol ott vagyok, részükről ez természetes. Az sem kérdés, hogy fontos vagyok a páromnak, tudom, hogy velem akarja leélni az életét.
Csak nem tudom, hogyan billentsem ki abból, hogy ne csak az legyen "szent" amit az édesanyja mond, képzel, gondol, tesz stb stb
"remélem nem te fogod eltartani,mert hogy még tanul."
Azt hiszem ez nem releváns jelen kérdés szempontjából. De ha már felhoztad elmondom mi erről a véleményem.
Eddigi együtt töltött évek alatt mindig mindenünk közös volt, nálunk nincs olyan, hogy enyém, tiéd. Mikor kinek van az ad, segít a másikon. Sokszor sokszor kaptam pénzt a páromtól mert nekem nem volt, ahányszor vissza akartam adni, mindig azt mondta "ne viccelj, egy család vagyunk". És ezzel én is így vagyok. Elképzelhető, hogy jövőben nekem lesz több pénzem, de nem érdekel ez a része. Évek múlva meg neki lesz több és akkor ugyanott leszünk. A mi kapcsolatunkban a pénz nem ad veszekedésre okot.
Mondjuk én annak csak örülni tudok, hogy a barátomnak fontos a család, tiszteli, szereti, szépen beszél az anyjáról... Sajnos láttam már példát az ellenkezőjére is, és azt kell mondjam, hogy az a férfi, aki így áll hozzá a dolgokhoz, az általában nem tiszteli a nőket, és semmibe veszi a család intézményét - az pedig, ha hosszú távra tervezel. nem kimondottan előnyös.
Bocs, kérdező, de szerintem te önző vagy, nem is kicsit.
Ha te nem tudsz hazamenni, akkor ő se menjen?! Dögöljön meg a szomszéd tehene is?!
Nem tudom, nekem az valahogy olyan ösztönös dolog, hogy ha nekem valami nem is jó, de legalább annak legyen jó, akit szeretek.
És ez az eljegyzés utános dolog...
Az oké, hogy neked semmit nem jelent a gyűrű - de ezek szerint a barátodnak meg igenis fontos. Amíg nincs gyűrű, addig az a családja, ahol felnőtt. Gyűrű után meg Te leszel a családja.
Lehet, hogy én vagyok maradi 25 éves létemre, de mondjuk ez nekem is így evidens.
:D köszi:)
Nem, nem az, hogy ne menjen haza, csak, hogy hozzám is jöjjön. Nekem meg az evidens 4,5 év után, hogy velem is kéne lennie, főleg ha egyedül leszek és én nem tudok haza menni.
Nem tudom miből vetted ki, nekem igen is fontos a gyűrű és fontos a házasság, lehet valahol nem jól fogalmaztam. Ott azzal, hogy a gyűrű nem változtat semmit, azt értettem, hogy ha ma gyűrű nélkül így gondolja, s holnap felhúzzuk a gyűrűket, mit változtat a gyűrű?
Én is örülök, hogy fontos neki a családja, nem is akarom ellenük szítani és soha nem is fogom. De velem is éreztesse X év után, hogy igen, fontos vagy nekem és ha Te nem is tudsz haza jönni elmegyek hozzád, hogy ne légy egyedül, akkor is ha anyukám ezt nem nézi jó szemmel. (persze ez nem azt jelenti, hogy nincs otthon 2-3 napot).
"Nem tudom, nekem az valahogy olyan ösztönös dolog, hogy ha nekem valami nem is jó, de legalább annak legyen jó, akit szeretek. "
De pont ez, hogy Ő nem azért akar első sorban haza jönni, mert neki "JÓ", hanem azért, hogy az édesanyja ne cirkuszoljon, ne haragudjon stb. Mikor lesz az, hogy "Anya így döntöttem, próbáld elfogadni". Amikor önállóan ellent tud mondani annak, amit ő nem úgy szeretne...és ez még nem azt jelenti, hogy nem szereti vagy nem tiszteli a családját...
Sokan megakarnak felelni a szülőknek, egész életükben, ez konfliktushoz vezet. De a megfelelni akarást akkor sem fogja ezt tudni levetkőzni, ha idősebb lesz, tehát a kérdésedre a válasz soha.
A szülő nem él örökké és érzi az ember, hogy többet kell vele lenni, hogy legalább az emlékek megmaradjanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!