Mit lehet tenni akkor, ha a szüleid nem fogadják el teljes mértékben a választottadat?

Az előző barátomat anyu eleinte kétségekkel fogadta, aztán fokozatosan megutálta. Az élet Őt igazolta, abszolút nem illettünk egymáshoz, nagyon sokat bántottuk egymást (társkeresőzött, átvert, hazudott), úgyhogy szakítottam vele.

Nekem is volt olyan barátom, akit ki nem állhattak a szüleim. Akkor még nem értettem, de aztán rájöttem, hogy jogos volt az ellenszenvük, csak én nem láttam a szerelemtől. Nem is maradtunk sokáig együtt, mert kiismertem őt.

Én megszakítottam a kapcsolatot. Mondjuk nálam anyám születésemtől utálta a "paraszti" réteget, mert abból származott, és felküzdötte magát a felső 10ezerbe. A barátnőm szegény volt és ezért gyűlölte. Inkább hagytam anyámat legyen boldog a pénzzel, de nélkülem, elvettem a szegény lányt, dolgoztunk állandóan, most már mi is jobban állunk, de nem felejtettem el, honnan indultam.

Konkrétan az én apámat máig nem fogadják el anyám szülei, csak megtűrik amióta megszülettem. Apám sose beszél velük és nem megy őket meglátogatni, de így is amikor ott vagyok náluk nincs egy jó szavuk rá.

Egy anyának vagy akár apának is, sosem jó a gyereke választotja, ők mindig jobbat akarnak..persze nem mindenki ilyen..,de logikusan meggondolva valahol érthető, én is egy az igazi lovagot szeretném a lányomnak, vagy egy igazi belevaló menyecskét majd a fiamnak...tehát..na...De! Szerintem az ember amikor szerelmes annyira vak, hogy nem is veszi észre a párja hibáit. én úgy gondolom, hogy lehet, talán igazuk van, de ezt neked kell megtudnod.Van időd, hogy megismerd, és te kell tudd, hogy neked mire van szükséged és hogy azt meg is kapod-e ettől a bizonyos baráttól!De azért ne légy vak, és befolyásolható sem!

Ha úgy érzem hogy a páromat szeretem és megbízok benne és valamennyire kiismertem akkor nem hallgatok más véleményére, max koppanok. Ez olyan mint a kisgyerek példája a forró radiátorral. Fiam ne fogd meg mert forró, aztán úgyis megfogja mert nem tudja milyen...tapasztalat kell. Nekem kell megismernem a páromat, ne szóljanak bele főleg olyan élmény alapján hogy esetleg látták egyszer és hú nekik nem szimpi holott nem is ismerik és lehet hogy még én se annyira de ők főleg nem. Ezért nem döntök más véleménye alapján. Az én párom anyja se fogadott el, 1 év után jött rá a féltékenykedés miután látta hogy nem futó kaland lesz a fiával a dolog, 5 éve vagyunk együtt azóta 3 éve együtt lakunk és anyósom csak úgy nyalja még a lábam nyomát is...azt mondom hallgasd meg a véleményt de csakis a saját tapasztalatod és megérzéseid alapján dönts, mert ha úgy táncolsz ahogy a szülők fütyülnek a végén azt veszed észre hogy ahhoz mentél férjhez akit neked akartak adni és nem is ismersz.

Nem bizonytalanítanak el. Alapból utálnak minden "idegent", akinek van mersze hozzáérni a kicsi lányukhoz. Innentől nem gondolom, hogy objektíven látják a dolgot.

engem utálnak a párom szülei, mert bele akartak vonni a családi csatározásba (mindig van a tagok közt vmi feszültség, egymás ellen beszélés) és meg akartak győzni, h a páromnak nincs igaza. azt remélték, én majd befolyásolom őt számukra kedvező irányban. őszintén elmondtam a véleményem a nevelőapjával szemben. azóta se ő se az anyukája nem állnak szóba velem és nem látnak szívesen. a párommal viszont fordulópont volt a kapcsolatunkban, azt mondta, még soha senki sem állt ki mellette úgy, mint én. ő megköszönte nekem. egyébként meggyőződésből mondtam,a mit mondtam. mert azt diktálta az igazságérzetem. ha úgy gondoltam volna, h a páromnak nincs igaza, azt is megmondta volna, persze finoman, kíméletesen.

megmondtam volna*