Van itt olyan, aki 17-18-19 éves és menyasszony?

Kedves mami!

Maximálisan egyetértek veled, holott a lányod lehetnék 30 éves fejjel. :-)

A fiatalság nagyon nagy fogalomzavarban szenved. Szerintük a kiélés=mindenkivel felelőtlenül összefekszünk, piálunk, drogozunk stb.? Nem, nem. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy "élni" kell, tapasztalni, csalódni - nem feltétlenül (csak) párkapcsolati szinten -, megismerni önmagunkat. Ez 20 alatt nemigen történik meg.

És nem, kedves fiatal menyasszonyok, nem savanyú a szőlő, boldog párkapcsolatban élek - sőt, én is menyasszony vagyok -, egész egyszerűen megéltem már annyit, hogy elmondhassam, teljesen másképp látok dolgokat, mint mondjuk 20 évesen. Az emberek ilyenkor még rengeteget változik. Voltak nekem is fiúk az életemben, voltak párkapcsolataim, így bátran ki merem jelenteni, hogy a mostani párom az, akihez hozzá akarok menni;és ő is így érzi.

Persze nyilván nem vagyunk egyformák, van, aki előbb találja meg, van, aki később, de azt is megtanultam az eddigi tapasztalataim során, hogy ugyan - véleményem szerint - a házasság alapja a szerelem, de önmagában az édeskevés egy házassághoz. Rengeteg olyan dolog van még, ami kell hozzá - türelem, szeretet, megértés, tolerancia, a másik és önmagunk alapos ismerete, kompromisszumkészség, közös életcélok, hasonló világlátás no és jó szex. Ahogy mami írta, jó és kielégítő szex nélkül mit sem ér egy párkapcsolat; ahhoz azonban, hogy ezt elmondhassuk, némi tapasztalat sem árt, ha van. :)

Mindazonáltal nem szerettem volna megbántani senkit, de a kérdésben szereplő kor(ok)ban az emberek 99%-a nem érett arra és nem tapasztalt még annyit, hogy ennyire komoly, felelősségteljes döntést hozzon. A maradék 1% pedig a szerencsés kivétel, de nem ez az általános. Főleg nem a fiúknál. (Gondolom egy 17 éves lánynak nem 30 éves vőlegénye van többnyire.) Ráadásul nem hiszem, hogy 17-18-19 évesek többsége már együtt élt volna a másikkal, magára - és a párjára - utalva, közös gondokkal, nehézségekkel stb., amik szintén a házasság velejárói. Lakva ismerni meg a másikat, ez nagy igazság.

Kedves utolsó! ( elnézést, a véleményem szeretném elmondani)

Én abba az 1%-ba tartozom, és 18 évesen bátran állítom, hogy Ö az igazi. Elég sok mindent bírt már ki a kapcsolatunk, így ezt nyugodt szívvel mondom. Olyan párom van, akinek a gondolkodása, az életmódja, az elképzelései sokkal érettebb, mint némely 30-asnak.. pedig 19! éves. Mióta együtt lakunk, teljesen más, mint mikor csak a hétvégenkénti találkozások voltak. Megszoktuk egymást, és toleráljuk a másik "rossz szokásait" . Ne haragudj, hogy ezt megírtam, csak szerettem volna elmondani, hogy a mi kapcsolatunk tényleg különleges. :) Egyébként nem tagadom, igazakat írsz. Én se mondtam volna igent a leánykérésre, ha nem laktunk volna már akkor együtt több, mint fél éve.. az volt januárba. Még mindig szeretjük egymást. :) Bocsi az offért!

Ugyan mar tinilanyok vagytok Semmit nem tudtok meg a parkapcsolatrol es hazassagrol.

O az igazi persze en is azt hittem mar az oviba hogy a Tamas lessz a ferjem meg voltam rola gyozodve 4 evessen senki mas nem kell soha tobbet.

Majd 10-15 ev mulva szeretnek veletek beszelni amikor ket harom gyerek log a nyakadon.

akkor majd rajossz nem utaztal nem eltel nem tapasztaltal. Nem lattad hogy jon fela hold a tenger felett hogy elnek mas kulturak mas nepek Nem aludtal hatizsakkal Bangkok kozponti pu a tobbi eu turista kozott

Nem lattad mennyire szep Amszterdam egy borus napon.

nem ismertel meg angol amerikai francia diakokat akikkkel kozossenaz elet nagy dolgait vitattad meg.

Nem arrol van szo ki kell elned a szex reszet az eletnek az semmire nem jo,

Arrol van szo utazz ismerkedj okosodj tanulj nyelveket lass valamit a vilagbol

Mert ha most ferjhez mesz 2 ev mulva babkocsit fogsz tolni max a duna parton es utazni is csak a BKV vel fogsz.

Nem leszel tapasztalt boldog nem lesznek kozos elmenyek se sajat elmenyek iskolapadbol haziasszony leszel.

Es majd 30 korul racsodalkozol a vilagra hova is megy nelkuled.neked miert nem jutott elmeny kaland?

A lanyom eretsegi utan utazott hatizsakkal csoron egy evet es dolgozott kibucban Mc ben mindenhol korbe a vilagon latta Azsiat es sok sok baratot szerzett.

Most foiskolara jar van baratja aki megvarta ot majd egyszer majd talan eljegyzik egymast egyenlore elik a diakok eletet.

Nagyon szép ha valaki fiatalon megtalálja azt az egyet, akit egy életen keresztül szerethet. Ha a mostani 50 éve tartó házasságom párjával elsőre találkozom, akkor valószínűleg azt mondhatnám egy életre megtaláltam a szerelmet, és a szeretni való embert. S ha nagyon őszinte vagyok boldog voltam és ma is az vagyok. Nem tudnám elképzelni a párom nélkül az életem.

Már elmúltam 70 éves, tehát az életem java a mögöttem van már. De azért őszintén csak azt írhatom, hogy kár volt olyan fiatalon elkezdeni a felnőtt életet, mert ha házasságot kötünk, családot alapítunk, akkor csak ŐK lesznek az elsők a szemünkben... szép és boldogító? IGEN nagyon! De visszatekintve be kell vallanom nagyon sok álmomról lemondtam csak a családom" boldogságáért.

Mire is gondolok? Az embernek elsősorban önmagát kell megismernie-- milyen vagyok, milyen álmaink vannak, mit képzelnék el az életemben az életemhez--- mielőtt LEKÖTÖM MAGAM-- mert akkor le kell sok mindenről mondanunk, ha ezeknek az álmoknak megvalósítására nem hagyunk magunknak időt. Mert a szerelem elhomályosít a lelkünkben mindent.

Valamelyikőtök arról írt hogy szülei azt szeretnék hogy fejezze be az iskolát-- IGAZA VAN a SZÜLEIDNEK! Mert minél többet elérsz a saját magad tökéletesítésére annál értékesebb emberré válhatsz, a nő nem pusztán azért születik erre a világra hogy valakinek az ágyasa legyen,v. hogy remek háziasszony legyen vagy hogy szaporítsa az emberiséget, -- ami egyébként már túl szaporodott így is!-- Ha nem önmagáért is, hogy megteremtse az álmait, a tehetségét kibontakoztatva.

Legyen mire alapoznia az életét akkor is ha valamilyen oknál fogva egyedül marad-- esetleg gyermekkel marad egyedül! Ha nincs semmi a kezébe se szakma se iskolai végzettség, mert még arra se adott önmagának időt, akkor felnőttként miből fog megélni?

Mint írtam szeretem a férjem és ő is engem-- "de a férfi az férfi"-- és soha nem tudni mikor akaszkodik rá valaki, mint egy kullancs. Nálunk is megtörtént,-- pedig se előtte se azóta nem volt olyan természet-- S ott maradtam két kicsi gyermekkel, félig kész házzal. Elváltam tőle.

S kezdhettem az életem újra teremteni-- miből élek meg, miből fejezem be a házat, hova tegyem a gyerekeimet hogy egyedül könnyebb legyen őket nevelni más iskola más óvoda más munkahely...csak azért hogy "egy kupacban" tudjam magunkat. Igaz a férjem nagyon megbánta-- de 10 évig nem tudtam megbocsátani neki, még a házamba se a környékre se jöhetett annyira nagy volt a haragom....!

Egy új pályát választottam, munka mellett tanultam,olyan pályát, ami mindig nagyon érdekelt - de egyik férjem se akarta, hogy ápolónő legyek és tanuljak ráadásul tovább!-- állandó éjszakát vállaltam, így a gyermekeimet is elláthattam, a házam építésére is több idő jutott.

Eltelt 10 év amikor a visszafogadtam a férjemet és újra megesküdtünk. Igaz sok évvel előtte is lehetett volna, de én csak ritkán tudok bárkinek is megbocsájtani. Általában ha valakitől elfordulok, az egy életre szokott vonatkozni

Tehát álmaimról mondtam le amikor korán férjhez mentem. aztán a férfi az mindig férfi marad, akit a f.r.a irányít... de olykor egy idegen nő rafinériája is elveheti az eszét. S akkor az ember ott maradhat egyedül gyerekekkel és bizonytalan megélhetéssel.

Szóval nagyon fontos hogy legyen minden nőnek valamilyen képesítése, sőt az a biztos, ha kettő is-- mert a mai világban, még nehezebb megélnetek!! mint annak idején nekem volt.

Én nem fizettem a gyerekek sportjáért nem fizettem a taníttatásukért,(pedig a fiam építész lett, a lányom kereskedő) szinte fillérekbe került a utazásuk, a kollégium. és sorolhatnám mennyivel könnyebb volt az én időmben még ha szidják is azt a kort, mint Nektek fiataloknak, ebben a semmilyen gazdasági-helyzetben.

Bármilyen csodálatos valaki, semmi biztosíték nincs arra hogy ne csalódjunk benne esetleg.

Tehát ezért fontos, hogy tanuljatok legyen képesítésetek legyen miből! megélnetek ha bármi történne.Meg kell ismerni önmagatokat, igényeiteket még szexuális téren is, mert a szexualitás az első, amely a házasság első számú alapja.

Ha teszem azt, a második férjem nem egy csodálatos partner lett volna,-mert soha nem volt agresszív, mindig figyelmes, értünk élő volt és a szexuális életünk is a legszebb volt-- akkor meggyőződésem, hogy a büdös életben nem bocsájtottam volna meg neki! Mivel nagyon kemény a természetem, nem szoktam senkinek megbocsájtani, ha egyetlen egyszer is becsapott, vagy hazudott.-- Ő kivétel volt!

Nem azt mondom hogy 30 felett szüljetek, nem sőt lehetőleg 30 alatt-- de még akkor is van időtök mindenre a kamaszkortól kezdve-- mert 16-17-18-19 még belülről fejlődik a szervezet, különösen Ti mint nők, a szülés az nem valami foghúzás, az megviseli a még fejlődés alatt levő női szervezetet. S kár lemondani a fiatalságról, a szabadságról, éljetek, ráértek 23-24-25 éves korban addig tanuljatok, tessék menni szórakozni, táncolni, színházba- utazni.- Mit ismertek ebből az országból például?-- Ismeritek a Balatont vagy a Mátrát vagy Szegedet,- amikor szabadtéri előadás van,v. Pécset annak szépséges terét, színházát, vagy valamelyik szomszédos országot? Ha összeházasodtok... hát már nagyon módosnak kell lenni ahhoz, hogy egy házaspár elutazhasson a kezdés idején... mert sajnos nagyon sok mindenre lesz akkor már szükségetek... Szóval gondolkodjatok.

S aki már benne van, és már gyermeke is van, nem ártana tanács előtt először önmagatokkal szemben lennétek őszinték... Valóban csak az én koromban jut eszünkbe, hogy mi az, amit elmulasztottunk az életünk elején, amit aztán soha nem tudtunk elérni?