Fontos. Van köztetek olyan, akinek a párja nem térdelt le, mikor megkérte a kezét?

A férjem úgy kérte meg a kezem, hogy közeben ordítoztam vele, amiért elkésett már megint.

Tél volt és a nyílt utcán kiabáltunk a másikkal, anyuék háza előtt szerencsére elég bent laknak a nagy semmibe és van nagy kert, így szabadjára engedtük magunkat. Ott ordítottam a hóban egy kis pulcsiban, hogy hogy lehet ilyen gyökér amikor elnevette magát. Azt hittem megütöm, de szerencsére nem történt ilyen csak úgy szimplán oda mondta : Nem akarsz a feleségem lenni véletlenül? Hagy ne mondjam, hogy egy világ omlott össze bennem! Elképzeltem, hogy majd LETÉRDEL és felteszi a nagy kérdést egy kis étteremben vagy aputól kér meg a család előtt esetleg a holdfényben... Nem, neki egy szaros karácson 2. napja (és még csak nem is szenteste), a minusz 20 fok és egy fagyott , dühös sárkány kellett. Gratulálok... Ettől függetlenül már csak nevetünk rajta és szinte mindenkinek elmesélte, hogy milyen megdöbbenve néztem rá persze utána már még jobban üvöltöztem, mert azt hittem csak viccel... :DD

nem terdelt re. egy kollegiumi buliban volt (en nem), felreszegen betamitott a szobaba, kerdezte mi az az eljegyzes, o akar olyat :D

mondom jó.

kozolte, hogy akkor jó, es kitantorgott :D

nagyon aranyos volt, bar benan hangzik igy leirva.

14 eve vagyunk egyutt, 10 ev utan volt az eskuvo (egyikunk se tartotta fontosnak, azt beszeltuk meg, gyerekproject elott) (egyebkent semmi nem valtozott, csak egy papir), most varom a masodik gyerkocot :D

egyebkent masok vagyunk, en ereztem volna rosszul magam, ha megadja a modjat, nem tudom, biztos tuti zavarba jovok, meg minek terdelgessen, partnerek vagyunk mindenben, egyenranguak.

Nem térdelt le.

Tiszta idegbeteg volt egész nap, és nem tudtam, hogy miért.

Dec. 24-e volt. Mindig úgy ünnepeltünk, hogy szenteste először voltunk az én szüleimnél, ott volt ajándékozás, ő megkapta az én ajándékomat. Aztán mentünk hozzájuk, és náluk ajándékozás, ott kaptam mindig én az ajándékomat. Csak most kicsit csúszott a dolog, mert a tesójáék a picivel felmentek a másik mamáékhoz, és úgy volt, hogy olyan este 7 körül jönnek meg, és akkor lesz náluk ajándékozás. Olyan fél 6-tól kérdezgette, hogy ne adja oda inkább hamarabb az én ajándékomat? De mondtam, hogy nem sürgős, azt a kis időt már kibírom. De ő nem bírta ki, fél 7kor elém állt a gyűrűvel, és feltette a nagy kérdést :) Olyan aranyos volt :) Én meg remegtem össze-vissza, csorogtam a könnyeim, de olyan boldog voltam :)

24/N