Tényleg elöször együtt kell élni a párotokkal 1-2 évet, és csak utána kell férjehz menni?

Mi lenne, ha az általad fontosnak tartott sorrendbe az eljegyzés és a házasságkötés iktatnátok be az együttélést? Eljegyzésnél kitűzitek 1 évvel későbbre az esküvőt, így jutna idő bőven a szervezésre is+addig megismernétek egymás 24 órás oldalát.

Ez egy kompromisszumos megoldás, mert a gyűrűvel jeleznétek a komoly szándékot önmagatok/család felé, teljesülne az a vágyad is, hogy olyannal élj együtt, aki több, mint egy sima barát, de mégsem egyszerre ugranátok fejest mindenbe.

tényleg úgy az igazi. egyébként ez nem olyan, hogy van olyan férfi, aki el akar venni, meg van olyan, akivel csak együtt élsz. inkább van olyan, aki feleségül akar venni ÉS együtt éltek előtte egy darabig.

szerintem együttélés nélküli házasságkötéskor közös hitelt felvenni egy csöppet sem kevésbé rizikós mint házasságkötés nélkül ugyanez. az albérlet nem egy rossz megoldás átmenetileg, igenis lehet félretenni.

(amúgy meg kell jegyeznem, hogy nagyon szimpatikus, ahogy reagálsz a kérdésekre, tapasztalatom szerint a legtöbb ember aki ide kérdést ír, az nem is kíváncsi a válaszokra, csak azokra, amik a saját véleményével egyezők, még ha abból csak 1 van 10 másik ellenében is :)

fogadd meg a tanácsokat, legjobb esetben kiderül, hogy nektek enélkül is minden a legkisebb döccenés nélkül ment volna :) ezt kívánom neked.

Mi lenne, ha az általad fontosnak tartott sorrendbe az eljegyzés és a házasságkötés iktatnátok be az együttélést? Eljegyzésnél kitűzitek 1 évvel későbbre az esküvőt, így jutna idő bőven a szervezésre is+addig megismernétek egymás 24 órás oldalát.

Ez egy kompromisszumos megoldás, mert a gyűrűvel jeleznétek a komoly szándékot önmagatok/család felé, teljesülne az a vágyad is, hogy olyannal élj együtt, aki több, mint egy sima barát, de mégsem egyszerre ugranátok fejest mindenbe.

ez a legjobb tanács amit kaphattál.

Az együttélés szerintem is nagyon fontos a házasság előtt. Nem azért, mert így feltérképezheted, hogy milyen hibái vannak a másiknak, hogy aztán kirúghasd, inkább hogy feltérképezhesd, hogy milyen olyan rejtett értékei vannak, amiket eddig nem mutatott meg. Ugyanis az összeköltözéssel nem csak negatív, hanem pozitív meglepetés is sok éri az embert (pl.: milyen jó háziasszony/barkácsoló mester a másik; besegít a férfi is a házimunkába, nem várja el, hogy az ember cseléd legyen; ha beteg az ember, hogyan ápolja napi 24 órában, hogyan tolerálja a másik betegségeit stb...) amivel felvértezve még inkább biztosabb lehet abban a döntésben, hogy a másikkal szeretné összekötni az életét. Albérlet mellett is lehet egyébként spórolni, mi is így teszünk, pedig a barátom nem keres sokat, én pedig még tanulok (igaz, hogy viszonylag sok ösztöndíjat kapok). Csak hát sokáig kerestünk albérletet, és nem egy csili-vili lakást vettünk ki, magunkra főzünk, nem járunk külföldi nyaralásra (minthogy teszi sok fiatal ismerősünk körülöttünk), és így egy év alatt össze is jött az esküvő ára gyűrűstül lagzistól. Én sem hiszek abban, hogy a mindennap találkozás, egymásnál alvás helyettesítheti az együttélést. Amikor az ember a másiknál találkozik, azért moderálja magát, és nekem például sosem jutott eszembe, hogy akár csak hangosabban szóljak rá a barátomra az ő lakásukban, míg egy albérletben azért az ember egy kicsit bátrabban megy bele egy-egy hangosabb szóváltásba (és nem tányértörős ordítós beszélgetésre gondolok). Az igazi személyiség ilyenkor jön elő az emberből. Persze nem egy teljesen másik ember, de mégis egy kicsit másabb.

De semmi sem kötelező. Ha te nem szeretnél együtt élni a leendő férjeddel az esküvő előtt, akkor ne tedd. Sokaknak így is sikerül a házasságuk. Nincs bevált recept erre. Csak mérleglj, és kérdezd meg azért a barátodat is, hogy ő mit gondol erről az egészről.

Nem, ismerek olyan párt aki az esküvője után a pasi szüleinél laknak még most is mert nem rég házasodtak össze, nagyon jól megvannak.:)

12L