Tényleg elöször együtt kell élni a párotokkal 1-2 évet, és csak utána kell férjehz menni?

"Köszönöm az eddigi válaszokat. Igazatok van, de mindenben van valami ellentmondás.

Mégis hogyan és hol élnél együtt a pároddal házasság előtt? Most kezdjek el építkezni, vagy vegyek fel kölcsönt egy olyan emberrel, aki az érzelmeken kívül sehogy sem kötődik hozzám?"

De ha házasok vagytok, mi a különbség? Vagy csak az a szerelem igazi mércéje, ha elvesz anélkül, hogy együttéltetek volna? Ha 3 év járás után ugrotok házasságba és akkor vesztek fel hitelt, mennyivel jobb? Mert akkor összeköt a papír és ha nem sikerül a dolog, még a válással is foglalkozhatsz, plusz a hiteltörlesztés összeköt egy életre vele?

"És ha otthon lakunk a szülőkkel, akkor nem lehetünk igazán ketten. Akkor sem fogja megmutatni teljesen az igazi énjét. Albérletbe költözve pedig hogyan spóroljak az esküvőre, vagy a közös házra? Az minden pénzünket elvinné."

Lehet albérlet mellett spórolni, már megbocsáss. Ha meg ilyen borúlátó vagy, mit akarsz? Otthon élni külön a pároddal, míg nem lesz meg egy házra való pénz mindkettőtöknek??? Vagy otthon lakni a szülőkkel, amit nem is tartasz igazi együttélésnek? (Megjegyzem, még több problémát kihoz az a fajta együttélés, ahol anyós és após is jelen van. Mert ha konfliktus van, a gyerek lehet a szülei mellé áll, ez meg a másiknak nem tetszik. Látszik, mennyire nincs rálátásod a dolgokra, ha azt hiszed, kevésbé ütköznek ki a hibák a szülőkkel való együttélésnél... Inkább még olyan kapcsolatot is megromlaszt, ami kettesben simán működne....

" És legtöbb esetben a férfiak annyira eltunyulnak, már mindent megkapnak. Főznek, mosnak rájuk... akkor már teljesen megszokják ezt az életet. Nehogy Isten még egy kisértés is bejöhet más nő személyében. És felteszik a kérdést: minek nősüljek meg, ha már így is megkapok mindent? Egy papír nem fog sokat változtatni a dolgokon.

Lehet, hogy én vagyok a naív, hogy ennyire megbízok a páromban, hogy tényleg képes lennék, hozzá férjhez menni???"

Mert a megnősült férfi bezzeg nem tunyulhat el? Az nem lép félre? Jesszusom, annyi hülyeséget összehordasz, hogy borzalom...

Gondolj már bele: ha lusta, trehány és félrekefélő férfit fogsz ki, az akkor is ilyen lesz, ha megházasodtok. Viszont ha előtte együtt éltek és meglátod ezen tulajdonságait, eszedben sem lesz összekötni vele az életed és hitelt felvenni vele, illetve gyereket szülni neki. Persze, ha nem vagy hülye, mint némely nő... Épp erre is való az együttélés... Hogy ne menj hozzá az első lúzerhez, mert nem ismerted eléggé. Most azt hiszed, nálad nem történhet meg, de ezt mondja minden ilyen nő ekkor még...

Miért aki együtt él nem csalhatja meg a párját? Mennyire biztos hogy hosszú évekig egymás mellett fognak maradni?

Statisztika csak a válások számát mutatja. Az együttélésben történő szakítások nincsenek nyilvántartva. Így nem lehet össze hasonlítani a kettőt. Lehet hogy ugyanolyan arányban vagy magasabb arányban van a szakítás a válással.

20 éves házasságban viszonylatából bátran merem állítani, hogy nemcsak az anyagiak vagy a gyermekek miatt maradtunk együtt a férjemmel hanem azért mert a hosszú idő alatt megtanultunk egymás igényeihez alkalmazkodni, és elfogadni egymást olyannak amilyen a másik. Számtalanszor voltak vitáink, sértődéseink viszont sikerült megbeszélnünk azokat. A kommunikáció egy fontos eszköze a társas kapcsolatoknak!

Viszont a szétválásoknál / tök mindegy hogy házasságból ered vagy élettársi kapcsolatból/

Az IGAZI VESZTESEK MINDIG A GYERMEKEK!

"Albérletbe költözve pedig hogyan spóroljak az esküvőre, vagy a közös házra? Az minden pénzünket elvinné."

De jó, ezek szerint a házassággal az embernek az égből lepottyan 20millió forint, így rögtön lesz háza is. Meg is mondom a páromnak, hogy ne éljünk albérletben és élettársakként, mert a házassági papírokkal rögtön megoldódik a lakásgondunk!

Mi nem éltünk előtte együtt, csak nagyon keveset, és szinte azonnal jött a gyerek is.

Jól megvagyunk, tehát nem törvényszerű :)

Szerintem fontos az együttélés házasság előtt, mert az rendben van, hogy minden hibájával együtt elfogadom és a többi, de a gyakorlatban azért egészen más tud lenni ez a minden hiba dolog. Itt a "nem rakja a szennyest a tartóba"-tól a "ki mennyit keres és az közösbe megy -e vagy külön"-ön át minden benne van. Azt írod, hogy elkényelmesednek az együttélésben, mert minden eléjük raknak? Hát akkor egy házasságban is el lehet ilyen alapon kényelmesedni, mert mi van akkor ha mondjuk náluk ez volt otthon a szokás, hogy anyuci mindent elvégzett a fia helyett, te meg hozzá mentél, mondván elfogadod a hibáit, mert erről szól. Akkor majd gondolod, hogy a kedves férjed szó nélkül egyik napról a másikra megtanulja elvégezni ezeket a teendőket? Szerintem inkább azt fogja várni, hogy kiszolgáld. Jó persze erre lehet azt mondani, hogy x év együtt járás után észrevennéd, ha ez náluk így lenne, de akkor sem tudod, hogy mi a biztosíték arra, ha még nem laktál vele, hogy nem fog -e megtörténni.

Van persze akiknél bejön az előbb házasodás, aztán költözés, nem mondom, hogy nincs ilyen. Azokat baromi szerencsésnek mondanám. :)

Mi együtt élünk a párommal (tulajdonképpen amióta megismertük egymást). Nálunk lehet, hogy ment volna a másik variáció is, mert annyira egy hullámhosszon vagyunk, de annyira nem akartunk külön lakni/aludni/élni, hogy egyértelmű volt a költözés.

Aki meg amúgy is házasság párti (mi azok vagyunk) az úgyis összeházasodik akár lakott együtt előtte, akár nem. Szóval az, hogy most "vad-házasságban élünk" (ahogy a nagyim mondja:)) nem azt jelenti, hogy ez így is marad.

Csak hát ahhoz még idő kell....

el vagy tévedve nagyon.

azt hiszed egy papírtól majd boldogok, gazdagok lesztek? minden simán fog menni, öletekbe hullik a közös ház, és örökre hűségesek lesztek egymáshoz?

én már 2 éve elég együtt a párommal, rengeteg próbatételen keresztülmentünk, sokkal jobban megismertük egymást, láttuk a másikat betegen, idegesen, szomorúan, boldogan, és megtanultunk kiállni a másikért. ami furcsának hangzik, hogy még mindig úgy érzem, hogy van miben összecsiszolódnunk, de egy kapcsolat erről szól. ha minden flottul menne, akkor nagyon unalmas lenne :)

szóval javaslom, hogy éljetek együtt a házasság előtt legalább egy fél évet, és szokjátok meg egymás hülyeségeit, hogy később egyszerűbb legyen tolerálni.