Tényleg elöször együtt kell élni a párotokkal 1-2 évet, és csak utána kell férjehz menni?

Lakva teljesen más. Az, ha 1-1 hétvégét/hetet együtt töltötök, nem olyan. Ha együtt laktok, akkor magatokról kell gondoskodni, számlákat fizetni stb. Teljesen olyan, mint egy házasság, csak nem volt meg az esküvő, de a hétköznapi gondok-bajok ugyan azok.

"Tényleg elöször együtt kell élni a párotokkal 1-2 évet, és csak utána kell férjehz menni?

Ezt az elméletet a barátnőm mondta.

De én úgy gondolom, hogy ha valaki mondjuk 3 évig együtt járt a párjával, de nem laktak együtt, az még nem jelenti azt, hogy nem ismeri őt eléggé.

Tudom mondják, hogy lakva ismerni meg az embert, de én kicsit régi módi vagyok ezen a téren.

Ha valaki férjhez megy, annak már más tervei vannak."

Nekem is ezek a terveim, bár még nem mentem férjhez, de a lakás megvan már.

"ha valaki csak "próbálkozik", és összeáll valakivel, akkor ott a hiba keresésen van a hangsúly."

Nem a hibakeresésen van a hangsúly, hanem azon, hogy szeretik egymást, de nem tartják fontosnak az esküvőt...vagy ami még valószínűbb, nem tudják - anyagi okok miatt - megtartani.

"ha valaki csak "próbálkozik", és összeáll valakivel, akkor ott a hiba keresésen van a hangsúly."

Nem, nem hagyod ott. 1 év járás után költöztem össze a párommal és sokminden előjött, ami nem tetszett. Alkalmazkodni kell egymás szokásaihoz, rigolyáihoz.

Mi is szeretnénk esküvőt, még mielőtt a gyerek jön. Most erre gyűjtögetünk. Apránként haladunk, mert egyikünk szülei sem állnak úgy, hogy egy lagzit finanszírozzanak. Az eljegyzés már meg volt, közös otthonunk van és nagyon-nagyon szeretjük egymást.

Nekem az a véleményem hogy mostanság nagyon felkapott lett ez az együttéléses dolog. Ráadásul még meg is magyarázzák, milyen jó dolog mert a házasságkötés nem más mint papír...Igaz, hogy a válások száma is nagyon magas, viszont az együttélésben bekövetkező szétválásról már szól a statisztika nehezen kimutatható a szakítások száma.

Úgy gondolom a mai világ társadalmi hatásai, a fellazult erkölcsök , a családi élet széthullása is szerepet játszik abban, hogy a mai fiatalok nem merik bátran vállalni a családi élet kihívásait, hogy házasságot kössenek. Ezért inkább az együttélést válasszák. Nem törődve azzal, hogy nagy az esélyem annak, hogy a kapcsolatban felnövekvő gyermek is később ezt a mintát fogja követni. A kockázat viszont ugyanannyi mintha házasságot kötöttek volna. Mivel nem csak anyagi vonzata van az egésznek. Tök mindegy hogy össze vannak házasodva vagy csak élettársi kapcsolatban élnek a LEGNAGYOBB VESZTES MINDIG A GYERMEK!

Nem beszélve arról, hogy a mai párokban nincs elég kitartás, áldozatvállalás ahhoz hogy mindent megtegyenek ahhoz, hogy megmentsék a kapcsolatukat.

Bocs, de azért messze nem akkora kockázat az együtt élés mint a házasság. Ugyanis nem viszem bele a vagyonomat, nem vagyok kötels kezességet vállalni a másik hiteléért, nem kell kicseréltetnem a személyes irataimat, és nem kell hosszadalmas jogi procedúrát végig járnom ahhoz, hogy elköltözhessek.

Arról nem beszélve, hogy lagzi nélkül a házasság tényleg nem más mint egy papír. Ha lagzi van, az más. Annak súlya van. Szerintem az egész esküvő dologban nem a papír adja meg a súlyát, hanem az, hogy összehívunk minden embert, akit szeretünk, aki számunkra fontos, és előttük kimondjuk, hogy márpedig mi tűzön-vízen át egymáséi leszünk. Számomra ennek sokkal nagyobb súlya van, mint annak a papírnak. Ez viszont nem kevés pénz is egyúttal, tehát ez is egy akadálya a házasságnak, nem csak a laza erkölcsök.

Ha az együttéléstől elkényelmesedik egy férfi és "házasságellenes" lesz, az korábban is az volt. Az a férfi, aki nősülni akar, az 1 év együttélés után is fogékony rá, hiába kap meg mindent papír nélkül is.

Szerintem nem az együttjárás/együttélés határozza meg, hogy valakinek fontos -e a papír. Akinek alapból fontos, azt a harmonikus együttélés csak még jobban megerősíti, hogy igen, őt érdemes elvenni. És már tudja, hogy nem zsákbamacskát vesz.

Az együttélésnél nem lehet elvonulni egy várható konfliktus első jelénél, itt nincs elszeparált odúd, együtt kell megoldani a problémát. Szerintem pont ezért sok együttjárásban nincsenek is valódi, nagy konfliktusok, mert a randik után van lehetőség "kipihenni" a másikat, van idő lehiggadni, ha menne fel a pumpa, így elkerülhető a konfliktus. Ezért fontos megélni azt, milyen, ha a másiktól csak egy fal választ el, és ha épp nem akarnátok is látni egymást, ott vagytok egy lakásban.

"Mégis hogyan és hol élnél együtt a pároddal házasság előtt?"

Vannak olyan emberek,akik pár nélkül is arra törekszenek,hogy meglegyen a saját házuk,lakásuk.Egyetem után,munka mellett próbálnak ismerkedni és megtalálni az igazit.Nekik már van hova családot tervezni és valakivel együtt élni.

"Most kezdjek el építkezni, vagy vegyek fel kölcsönt egy olyan emberrel, aki az érzelmeken kívül sehogy sem kötődik hozzám?"

Ne!

"És ha otthon lakunk a szülőkkel, akkor nem lehetünk igazán ketten. Akkor sem fogja megmutatni teljesen az igazi énjét."

Ha összeházasodtok és nem telik saját házra,akkor is kell valahol lakni.Ilyenkor marad a szülői ház.Itt is elöbb-utóbb kiderül,ha valakivel nem lehet együtt élni,szülőktől függetlenül.Sajnos,ha házas vagy,akkor már nehezebben is mered ezt a dolgot beismerni magadnak.

"És legtöbb esetben a férfiak annyira eltunyulnak, már mindent megkapnak. Főznek, mosnak rájuk... akkor már teljesen megszokják ezt az életet."

Aki el akar venni,az nem tunyul el,mivel fontos lesz számára is az esküvő és nem csak papírt lát benne.Ha pedig neki lényegtelen a házasság,akkor mindegy,hogy hol és hogyan éltek,soha nem leszel a felesége.

"Nehogy Isten még egy kisértés is bejöhet más nő személyében."

Ez házasság után is előfordulhat.A gyűrű nem véd meg semmitől!

"És felteszik a kérdést: minek nősüljek meg, ha már így is megkapok mindent?"

Az ilyenhez ne is akarj hozzámenni.Szerencsére vannak,akik inteligensebbek ennél és ha szereti,tisztelik a másikat és számukra is fontos a szorosabb kötelék,akkor elveszik a párjukat.A férjemről a kapcsolatunk elejétől kezdve tudtam,hogy neki nem életcél a "csak" együttélés.Családot,feleséget és gyereket tervezett.De nem hagytunk ki egy lépcsőfokot sem.Randizgatás,szülők megismerése,együtt élés,lánykérés,házasság,gyerekek.

"Lehet, hogy én vagyok a naív, hogy ennyire megbízok a páromban, hogy tényleg képes lennék, hozzá férjhez menni???"

Mehetsz,senki nem tart vissza.De azért az együttélés és a randizás nem ugyanaz a kategória,anélkül férjhez menni,hogy éltél volna vele,nem biztos,hogy később kifizetődő lesz.De persze a te dolgod!Sok szerencsét!