Mostmár nem tudom mit várhatok tőle és ez bánt. Mi a véleményetek?

Elég hosszú ez a történet, de remélem kapok valami hasznos választ.24 éves lány vagyok és 5 éve vagyok a párommal (1 hónap múlva 5 éve). Fél évig jártunk, aztán együtt laktunk, de még tanultunk, majd fél évet laktunk náluk és már több,mint egy éve dolgozunk és élünk együtt saját háztartásban (még albi, de már nem sokáig).Olvastam korábbi kérdéseket de nem találom a választ. Kb. 1 éve szóba hoztam az eljegyzés dolgot,hogy mi a véleméyne, és úgy érzi e, le tudná-e velem élni az életét.Hát meghökkentő, durva választ kaptam. Ő nem gondolkozik ilyeneken(4 év után se)és csak azért mert a nővére megházasodott, azért nekünk még nem kell.Természetesen megértettettem vele,hogy nem ezért gondolkozom rajta. Aztán eltelt ez az év és nemrég megint fehoztam,hogy változott e bármi is azóta a fejében. Éééés még mindig semmi. Tök homály,nem gondolkozik ilyeneken, ő még bulizni akar.Mondtam neki,hogy attól még nem leszünk egyből nyugdíjasok meg nem kell mormota ként élni. Hát de a barátai se lépik még meg. És beszélgetés során egyre csak szomorúbb lettem.Tudja,hogy én szeretném (gondolom,hogy tudja, bár sose mondtam neki konkrétan),de ő azért nem igazán,mert za olyan öreges szerinte, meg hamarabb venne közös lakást, sőt még gyereket is hamarabb vállalna. Én viszont nem. És csak telik múlik az idő és egyre elkeseredettebb vagyok,mert ha felhozom se foglalkozik vele (eddig 2x összesen, szóval nem nyaggatom meg semmi).Amiket eddig olvastam írták,hogy biztosan a hátteret szeretné megteremteni, de a gáz(vagyis jó!), hogy ez nem lehet kifogás,mert már megvan mindenünk, biztos munka, simán megélünk, jól keresünk mindketten, van autónk és minden szükséges dolgunk is, az egyetlen dolog ami még kell az már a saját lakás. De az meg minek ha nem biztos a dologba? Nem tudom mit gondoljak,vagy mibe mejek reménykedni. Fel se merem hozni a dolgot, de nagyon sokat bánkódom már ezen,hogy most csak hiteget meg időthúz vagy tényleg kellek e neki.Egyébként ha fel se hozom lehet nem érdekelne, mert rendesen úgy élünk,mint a házasok, mint egy család. De akkor meg mi a gond? Bánt az is, amit el is mondtam neki rendesen a legutóbbi beszélgetésünk során,hogy lépten nyomon abba futok bele, hogy bár együtt élünk meg minden attól még sehol senki szemébe semmi közünk egymáshoz. Már csomó dologba örökösnek is jelölt meg(persze ez nekem nem fontos,mert sosem szeretném túl élni őt,mert fájna),de akkor csak komolyan gondolja, vagy nem? :(