Eljegyzés? -vagy menekülés?

Kedves FromOz!

Nem tudom, hány éves vagy, nő vagy, vagy férfi, milyen viszonyod van, ill. volt az anyósoddal és a szüleiddel, de! Vagy nem vagy igazán destruktív hatású befolyás alatt ( és akkor nagyon szerencsésnek érezheted magad)vagy csak szimplán híján vagy bárminemű empátiás készségnek!

Kérdezőnk szemmel láthatóan egy aggódó anya, aki nem akar beleszólni a gyerekek életébe, de tapasztalatánál fogva látja lánya boldogtalan jövőjét... és vívódik...

Szerintem mindenképp beszélj a lányoddal, de csakis kizárólag vele, a fiú ezt személyes támadásnak venné, és igaza is lenne...számára te csak az anyósa vagy, aki ráadásul a szemére vetné, hogy ha nem dönt az anyja és a lányod közt, akkor tönkreteszi a boldogságukat!Ezzel ráhárítanál minden felelősséget, és még ha nagyrészt így is van, ezt nem fogja elviselni.

Nem te leszel hatással rá, ha eddig ezt magától nem tudta eldönteni...számára nem te vagy az elfogulatlan tanácsadó, és a lányod fejéhez is vághatja később, hogy te is beleszólós anyós vagy, nem csak az ő anyja, ezzel elintézve egy vitát...

Szóval hívd el a lányod egy kettesbeni beszélgetésre. Nem tudom milyen viszonyban vagytok, ha tudod, hogy nem jönne egyedül, ha felhívod a figyelmét, hogy beszélgetni akarsz, akkor rendezd úgy, hogy észre se vegye. Pl.mondd, hogy nyertél 2 jegyet egy fürdőbe és vele gondoltad, mert rég nem voltatok együtt sehol...

A beszélgetés előtt jól szedd össze a mondanivalód. Még mindig nem tudom milyen viszonyban vagytok, de igazából teljesen mindegy. A lényeg, hogy ne vallatás és kioktatás legyen. Kezdd így: Szeretnék elmondani neked dolgokat az életemből, jól esne, ha meghallgatnál...

és innentől kezdve az életedből kis történeteket kiemelve azokon át elmesélhetnéd a fiatalkori naiv hozzáállásodat és annak következményét. Végig kizárólag magadról beszélj, így hiteles leszel a szemében és nem azt fogja érezni, hogy bele akarsz szólni az életébe. Fontos még, hogy mindezt nyugodtan, kellemes, melankólikus, magaddal megbékélt hangnemben tedd, ne pedig mindenkit szidva, akikhez a negatív élmények fűznek. Ne hibáztass mindenkit az elrontott dolgaidért, hanem arra helyezd a hangsúlyt, hogy te mit mulasztottál el, amit megtehettél volna magadért, ha már akkor tudtad volna... Ne kérdezz semmit közben az ő bajairól, had higgye, hogy nem is róla van szó...de elkezd majd gondolkodni...nem fogja mondani...csak látni fogod rajta… de ne kérdezz semmit, csak hagyd, egyszer csak válts finoman témát, ha úgy érzed elmondtad, amit akartál…

A lányod biztosan vívódik, csak nem tud dönteni , és abban hisz, hogy majd idővel megváltozik…de nem fog! Mármint az anyós biztosan nem, de a srác se úgy néz ki sajnos… már pedig ez azt jelenti, hogy a srác nem áll ki a kapcsolatuk mellett de ez abban gyökerezik, hogy magáért sem áll ki. Ha 5 év alatt nem állt a sarkára, akkor nem fog., a lányod hiába könyörög neki… ultimátumot kell adni akármilyen nehéz is, és ha nem történik más, csak hitegetés, akkor fájdalmasan, de be kéne látnia a lányodnak, hogy ez így lesz örökké, el kell döntenie, hogy ő kibírja – e ezt egy életen át, mert ez ÍGY MARAD!!! Ha felhívod erre a figyelmét, akkor már megtetted, amit tehetsz!!!

Meg ha már beszélgettek, akkor térj ki több általad vélt problémára ( a fent ecsetelt burkolt módszerrel ) és hagyd rá a döntést!

De a beszélgetés végét mindenképp azzal zárd, hogy biztosítod a feltétlen támogatásodról. Nem tudom miért laknak az anyósnál…de ajánld fel, hogy lakhatnak nálad is, ha ezzel tudsz segíteni…valahogy megoldjátok a külön bejárást, stb. Ne légy tolakodó, csak dobd fel a labdát! Ne várj azonnali választ! Hagyd érlelődni a dolgokat…

Ha volt vitátok és fennáll az esélye, hogy esetleg előled menekültek anyóshoz…lásd be, hogy hibáztál. Pl. Sajnálom, hogy sok vitánk volt és nem vettem figyelembe az érzéseidet.

Hangsúlyozom, nem tudom milyen viszonyban vagytok, de az is lehet, hogy menekült tőled…azért ezt is gondold végig. A ti életeteket csak ti láthatjátok…mindenesetre a szülők gyakran nem hajlandók tudomást venni arról, ha valamit elrontottak, hisz ők a szülők…kritika nem érheti őket….pedig dehogy nem!!!

Remélem tudtam segíteni! ( saját tapasztalatokból és elvárásokból merítettem )