Megkérték a kezem, de a környezetem elbizonytalanított. Igazuk van, vagy én ilyen embertípus lennék?

Szia

Mintha saját sztorimat olvasnám, csak én 16 voltam, a párom 21 mikor összejöttünk. 23 évesen, az egyetem elvégzése után mentem hozzá feleségül. MInket is sokan "figyelmeztettek", hogy nem lesz ez így jó. Múlt héten volt a 10. házassági évfordulónk, 3 lányunk van, most várjuk a negyediket :-D, jobb nem is lehetne a házasságunk.

Barátnőim, akik akkor piszkáltak, valamelyik 1 év után ár elvált, azóta a 3. férje mellett van, van olyan, aki egyéjszakás kalandból szült gyermeket, minden támasz nélkül stb. Most ők irigykednek rám, és utólag ők is belátták, hogy jól döntöttem.

Engem is piszkáltak az egyetemen, hogy éljem ki magam, van még fiú rajta kívül is (300 kmre jártam egyetemre), de én tudtam, hogy ő az igazi. Ne hagyd magad befolyásolni, ma az a trendi, ha minél több pasi ágyában fordulsz meg, de mikor az ember házasodik, akkor nem ez számít, hanem, hogy minél jobban meg tudj bízni a párodban, hiszen az egész életed neki adod :-D

fontos hogy higyj benne hiszen nem lehet ugy belevágni az esküvőbe illetve egy házzasságba,hogy -na mindegy pár év és úgyis elválunk.senki sem igy áll az oltár elé:)

én azt mondom,jól teszed ha hozzámész,ha tényleg olyan amilyennek leírtad akkor nagy kincs. sok boldogságot!!

Nem az a lényeg, hogy ki kell magad élni, meg még 20 pasit kipróbálni, hanem, hogy szeresd azt, akihez hozzámész. Nem tudhatod, hogy mi lesz 10 év múlva, lehet akkor fogsz találkozni, azzal a pasival, akitől libabőrős leszel stb, és akkor döntened kell majd, hogy a párod mellett maradsz-e akkor is, vagy a szenvedélyt választod. De az is lehet persze, h nem is találkozol olyannal, aki így megdobogtatja a szíved, ezt nem tudhatja senki. Az biztos, hogy boldogan, nyugalomban fogtok élni, ha összeházasodtok, és egyikőtök sem találkozik olyannal, aki iránt nagyobb szenvedélyt érez...de ha igen....

Azt nem írtad, hogy barátodnál te voltál-e a nagy szerelem, vagy ő is csak úgy elvan melletted, mint te mellette.

Le leszek pontozva, de a nőktől jött hasonló tanácsokat (még ha közeli barátnak is tartod az illetőt) kezeld fenntartásokkal.

Olyan ez, mint a női magazinok.

A nők egymással gonoszak, alattomosak, és őszintén gyűlölik egymást, de tényleg csak én látom azt, hogy egy női magazin ami nőknek íródik, az a világ egyik legnagyobb cinizmusa? Hol akarja azt egy nő, hogy egy másik lefogyjon és jobban nézzen ki nála, vagy szebb legyen a bőre?

A te sztoridról is ilyesmi gondolatok jutottak az eszembe.

Nem olvastam el a kommenteket, csak leírom az én történetemet:

17 évesen jöttem össze a párommal, aki akkor 20 éves volt. 5 év után összeházasodtunk, jelenleg 12 éve együtt vagyunk, boldogan és kiegyensúlyozottan. Tudod, milyen ritka, hogy ilyen hamar megtalálod az igazit? Hogy megtalálod a neked való embert?

A környezet nehogy már a hülye sablon szövegével elbizonytalanítson!!!

Annyira hülye duma, hogy még nem élted ki magad. Mintha egy párkapcsolatban az ember nem lehetne önmaga, nem lehetne boldog. Én százszor boldogabb vagyok egy férfi mellett, mint egyesek, akik "kiélték" magukat!

Tudod, sok olyan barátnőm van, aki csak később talált rá az igazira, vagy nem is talált rá, és sokkal több panaszuk van az életben, mint nekem! Nekem mindig ott volt egy biztos pont az életemben, akit szerethettem, aki szerettet, akire számíthattam, aki számíthatott rám!

Egy dologban nagy szerencsém van: nekem soha nem volt olyan bugyuta a környezetem, hogy ezt a szép állapotot a felesleges szövegelésével szét akarta volna szedni!

A sztoriban nem az az aggasztó, hogy ez a srác volt az egyetlen párja (abban szerintem sincs semmi negatív),hanem az, hogy a leírás alapján nem biztos, hogy szerelmes?

Ez még hagyján:

"ha megláttam, soha nem jelentkeztek a tipikus "tünetek" gyors szívverés, meg a libabőr, nem akartam nagyon hűdejól kinézni előtte, újra meghódítani, hanem inkább mindig nyugalom töltött el."

Mert ez utalhat meghittségre, bizalomra, stb. Az jó, ha nem szorongsz a párod előtt.

De ez nekem nagyon szarul hangzik:

"kapcsolatunkból hiányzott a szenvedély,"

Bár attól is függ, mit értesz "szenvedély" alatt? Ha állandó veszekedést, feszültséget, akkor tényleg meg lehet lenni nélküle.

De ha azt, hogy nincs közöttetek az a tűz, azért az nem jó. Megkérdezhetem, a szex jó, kielégítő számodra? Ez fontos megfontolás szerintem házasság előtt. (Képmutató,aki szerint nem.)

Ami még eszembe jutott a leírásod kapcsán: ha a külvilág el tud bizonytalanítani, az is gyanús jel. Amikor én összejöttem a párommal, mindenki ellenünk volt (mert pár évvel fiatalabb) de én se láttam, se hallottam. (Együtt vagyunk most is.)

30/N

Abból a szempontból kár, hogy nem élted ki magad, hogy nem tudod, miről mondtál le ezzel az igennel, és ennek fényében nem tudod megítélni, mire mondtál igent.

A saját példám az, hogy volt egy párkapcsolatom, amiben mi is nagyon szerettük egymást, teljesen kiegyensúlyozott, őszinte kapcsolat, ha valamit az életemben biztosnak tekintettem, akkor az ez a kapcsolat volt. De unalmassá vált ez a biztonság, és felnagyítódtak szememben az akkori ellentéteink, ezért szakítottam. Aztán 2 évig keresgettem, mert azt hittem, "kiélem magam", és simán találok helyett mást, jobbat. Most pedig azt mondom, bár csak még egyszer találnék egy legalább fele ilyen jó párt.

Nézd, biztosra menni sosem lehet.

Szüleim úgy voltak vele mint ti, mindketten elsők voltak egymásnak, összeházasodtak, 10-15 éven keresztül _bárkit_ megkérdeztél volna a környezetükben (minket és saját magukat is beleértve) mindenki azt mondta volna, hogy a legideálisabb, legboldogabb pár akiket valaha láttak... aztán egyszercsak elmúlt... apukám összepakolt és lelépett egy bátyám korú nővel...

Igen, van ilyen is... de nem várhatsz 20 évet, hogy ki tör e rajtad (vagy párodon) a kapuzárási pánik, vagy sem. És semmi nem biztosítja, hogy ha kiéled magad (és már _tudod_ milyen az igazi szenvedély), akkor nem fog e azután 10 évvel még jobban hiányozni a "bizsergés".

Abban egyébként "egyetértek" barátnőiddel, hogy az ilyen első szerelmes pároknál nagyobb a valószínűsége, hogy rájönnek (vagy azt hiszik), lehet ennél jobb is...

Igen... icikepicikét (a nagy átlagot nézve) (talán?) nagyobb a valószínűsége, hogy nem jön össze... na és? A szerelem/boldogság/élet nem statisztika, ha érted mire gondolok.