Meghalt a kisfiam. Tönkretesz a környezetem, nem hagynak gyászolni. Mit csinál más ilyen helyzetben?

A gyászt mindenki máshogy viseli, tedd azt, amire úgy érzed, hogy szükséged van. Ne foglalkozz másokkal, ők nem élték át azt amit Te, így nem is tudnak tanácsot adni, hogy mi lenne jó, vagy mi nem. Próbáld meg magadban feldolgozni, ha ahhoz az kell, hogy mosolyogj, akkor mosolyogj, ha piros ruha kell hozzá, vegyél piros ruhát! Csak Te tudod ezen túltenni magad, légy erős, és ne izgasd magad mások véleménye miatt.

Őszinte részvétem! :(

Csak segíteni akarnak,ne vedd rossz néven.Ők nem tudják,hogy neked most mi lenne a legmegfelelőbb,talán mond el nekik,hogy egy ideig nem szeretnél látogatókat,mert át kell gondolnod a történteket.

Igen,most kell"kigyászolnod"magad,talán ha kiadod később kevésbé fáj majd.Rettenetesen sajnálom,részvétem!

De ott az élő baba,vele kell is kell foglalkoznod most,ha elhanyagolod,akár a későbbi kapcsolatotok is tönkremehet.

Talán így kellett lennie:(

Kedves Kérdező!

Részvétem! Isten nyugosztalja a kicsikét! :,(

Talán nem kegyetlenkedni akarnak, egyszerűen csak nem tudnak mit kezdeni a helyzettel és a zavarukat ilyen otromba módon fejezik ki.

Ettől függetlenül primitív dolog ilyenek mondani, és nem Te dramatizálod túl.

Akkor már jobb lenne, ha csöndben maradnának.

Sajnos nem hiszem, hogy tehetsz bármit. Ha visszaszólsz, ha elküldöd őket oda, ahova szeretnéd - gondolom - akkor Te leszel a "hisztérika, akihez nem lehet jóindulattal két szót szólni".

Esetleg ha csendesen megjegyzed, harag nélkül, hogy életed legnagyobb fájdalmát élted át, aztán azonnal befejeznéd a beszélgetést, arrébb mennél, elfordulnál, mással foglalkoznál...?

először is nagyon sajnálom,részvétem!!

a többiek próbálnak segíteni,csak nem tudják,mivel tehetnének jobbat neked. borzasztóan hangzik,h van még 1 gyereked,meg szülhetsz még stb.- de ezeket vígasznak szánják. h próbáld a jó oldalról nézni a dolgokat. ez most furcsán hangozhat,de amikor egy ismerősömnek meghalt születés után nem sokkal a babája- betegen született- akkor a doki azt mondta: minél előbb essen újra teherbe,az a legjobb gyógyír. és tényleg az volt.

ne haragudj rájuk,az emberek nem tudják,ilyenkor h kellene hozzád állni,és sokszor butaságokat mondanak.

sztem ne őket vádold és ne velük foglakozz,inkább menj el egy pszichológushoz,kinezológushoz,keress egy olyan baba-mama csoportok,akik gyász-feldolgozással foglalkoznak,biztosan van ilyen,neten meg tudod nézni.

sztem írj egy köremailt amiben mindenkinek megírod,h hagyjanak a gyászodban,ne beszéljenek a tragédiádról,és írd meg nekik pontosan h mit vársz tőlük.

sok erőt neked!!!!

Részvétem!

Nekem még nincs gyermekem, én 1 éve a páromat veszítettem el. De tisztában vagyok azzal, hogy egyik sem kellemes érzés. Viszont..én csak úgy tudtam (már ahogy ezt lehet) túltenni magamat a történteken, hogy rengeteget sírtam, zenét hallgattam, így igyekeztem kiadni magamból a fájdalmat. Sokat beszélgettem édesanyámmal, testvéreimmel, ők rengeteget segítettek, hogy átvészeljem a helyzetet. Hogyha van barátnőd, akivel bármit megoszthatsz, akkor szerintem beszéld ki a dolgot, úgy kicsit megkönnyebbülsz. De ha nincs ilyen barátnőd, akkor a szüleiddel, édesanyáddal próbáld meg kibeszélni a történteket. Ha pedig úgy érzed, hogy sírnod kell, akkor sírj csak, kicsit enyhít a dolgokon.

Remélem, tudtam segíteni valamit!

21/L

Nagyon nehéz helyzetben vagy... Az meg, hogy az egyik kisfiad él, éppolyan öröm, mint amilyen nehéz. Hiszen bármikor is, ha ránézel, akár 20 év múlva is, az fog eszedbe jutni, hogy most mindketten Veled lehetnének... Ez felfogni, feldolgozni elképesztően nehéz. Három hónapja veszítetted el, tehát még a gyász folyamat elején vagy... majd telik az idő, át fog alakulni. Mindig rossz lesz, fájni fog, de máshogy.

A környezeted "érdekes", olykor "bunkó" reakció azt mutatják, hogy ők sem tudnak mit kezdeni a helyzettel... Sok ember beszél hülyeségeket, amikor nem tudja, mit kellene mondania.

Szerintem próbáld meg ezeknek az embereknek jelezni, hogy hogy érzel, mennyire nehéz Neked. Pl. amikor valaki azt mondja, hogy "még maradt egy gyereked", akkor nyugodtan mondd el, hogy de ők ketten voltak, ez olyan, mintha csak egy karja maradna valakinek, és azzal próbálnák felvidítani, hogy legalább az van. Persze, valami, sőt... De ketten is lehetnének!

Aki azt mondja, hogy nem gyászolsz eléggé, annak csak jegyezd meg, hogy soha ne tudja meg, milyen dolog a gyermeke elvesztését gyászolni... Pár ilyen "beszólás" után kapcsolni fog a többség.

Én a testvéremet veszítettem el, nekünk is mondtak akkor mindenfélét. Az egyik ismerős pl. azt, hogy miért nem a nagyszüleimhez temetjük kb. 60 km-re tőlünk, mert akkor csak egy sírt kellene rendbetartani...

Szóval nem dramatizálod túl, ha pedig mégis, akkor is megengedett az, hogy most felfokozottan legyél érzékeny az ilyenekre!!!

Kitartás!