Meghalt a kisfiam. Tönkretesz a környezetem, nem hagynak gyászolni. Mit csinál más ilyen helyzetben?

Először is részvétem!

Én sem bírnám ha ezt csinálnák velem. De én abban a minutomban megállítanám a beszélgetést, hogy nekem ne osszon tanácsokat, miközben próbálom a másik babámnak azt mutatni, hogy boldog vagyok. Mivel nem tenne jót neki ha szomorúnak látná az anyukáját. Kérdezd meg tőlük mit várnak tőled, hogy viselkedj sírj?? Hogy lássák mennyire fáj? Vagy nevessek, hogy a megmaradt kisbabám normálisan fejlődjön? Járjak minden nap feketében? Hogy még jobban emlékezzek arra a napra? Mit csináljak? Hogy lesz neked jó? Én biztos feltenném ezeket a kérdéseket, tuti csöndben maradnának. Hozzáfűzném azt is ha nem vagy képes segíteni, inkább ne mondj semmit. Ne próbálj okos lenni a helyzetemben, mikor nem tudod min megyek keresztül! Igen is legyél néha dühös. És sírj!!! Csak ne a baba előtt. Sírd ki magadból a fájdalmat és ha kell üsd a párnát. :( Tényleg nagyon sajnálom. Remélem hamarosan jobb lelki állapotban leszel és a kicsihez lesz annyi energiád, hogy mindig mosolyogsz rá! :)

Sok erőt és kitartást!

Fogadd őszinte részvétem ... (az előttem szólók már szinte mindent leírtak)

Ne csak magad miatt menj, menjetek pároddal együtt el szakorvoshoz, hanem a "veled maradt" kisbabád érdekében is. Attól, hogy ő még nem tud beszélni, ugyanúgy érzi a kistesó hiányát, az ikrek nagyon szorosan kötődnek egymáshoz lélekben.

Az orvos nemcsak abban tud nektek segíteni, hogy ti milyen módon tudjátok feldolgozni a történteket, abban is tudnak tanácsot adni, hogy a másik babának hogyan tudtok segíteni ebben.

Fogjátok meg szorosan pároddal egymás kezét, és csak az együttélő kiscsaláddal foglalkozzatok, egymásért és magatokért éljetek. Mással, másokkal ne törődjetek!

SZia!

Nem fogok semmilyen gyászoló szöveggel ide állítani, mivel gondolom már abból is eleged van.

Szóval szerintem az ismerőseid nem tudják hogy hogy álljanak hozzád, így mondd meg nekik. Nem kell köríteni, nem kell körülírni, egyszerűen - ha kell üvöltve - szemtől szembe közöld velük: "most már elég legyen", vagy "haza lehet menni", " mi közöd hozzá", "sepregess csak a saját portádon" vagy amikor a gyerkőcnek mondják a tesós sztorit, akkor meg vedd ki a kezükből, és mondd azt nekik keményen, hogy oké akkor itt az ideje hogy most menjetek haza vagy a most jött el az ideje annak hogy hazakotródjatok!...stb.

Talán ha keményebben bánsz a bunkókkal, úgy egy kicsit könnyítesz magadon is, hisz legalább kiadod a mérgedet dühödet! Hidd el bejön! Aztán egy idő után majd mindenki megtanulja hogy kinek hol a helye!

És tényleg ne tartsd magadat rossz szülőnek, szerintem ti mindent megtettetek, nem a ti hibátok. Van az úgy hogy adott egy helyzet és nem lehet változtatni rajta, csak hozzászokni, elviselni lehet...

Még talán annyit zárásként, hogy a rossz dolgok után az élet mindig ad valami jót is!

Kitartás!

Ne foglalkozz senkivel! Ez csak és kizárólag rólatok szól. Gyászold a gyermeked úgy ahogy jól esik, senki nem szabhatja meg hogyan teszed. Ugyanakkor próbálj meg a lehető legjobban kimutatni az érzelmeid a kisfiad iránt, hogy ne érezze a bajt!

Rengeteg kitartást kívánok és nagyon sajnálom, hogy ilyesmit át kellett élnetek. A kicsi fiad pedig nyugodjon békében.

Minden jót!

Vajon miért lettem lepontozva???????

11:14

Bár okosat már én sem tudok a sok komment után mondani, de annyit szeretnék írni, hogy ha van hited (de ha nincs és úgy érzed mégis jól esne akkor is megteheted)imádkozz!!

Kérd a Jóistent(buddha, szellem, allah-akárkinek nevezzük) hogy adjon erőt és mutassa meg az utadat. Nekem, ha nehézségem van ez szokott segíteni.

Azt meg mondani sem kell, hogy meríts erőt a Párodból és a gyermekedből.

Ami még eszembe jut, hogy ha mindannyian úgy gondoljátok majd ha erőt éreztek rá készítsetek emléket a drága kis léleknek, aki elment. Lehet ez kis emlékhely, vagy egy gyertya amihez lépve gondolhattok rá. Ez nem biztos, hogy jó, ezt nektek kell tudni, de nekem ez is segíteni szokott.

És már csak annyit, hogy nagyon sok erőt kívánok és szeretettel gondolok Rátok, így ismeretlenül is teljes szívvel.

Vigyázzatok egymásra!

Üdv: Nina

"Vajon miért lettem lepontozva??????

11:14" vajon ki a fenét érdekel, hogy le lettél pontozva, pláne a kérdezőt nem...pont az ilyen tapintatlan tuskókból lehet már elege szegénynek