Meghalt a kisfiam. Tönkretesz a környezetem, nem hagynak gyászolni. Mit csinál más ilyen helyzetben?

Részvétem, nyugodjon békében a kicsi. :(

Szerintem érdemes lenne felkeresned egy pszichológust, hátha tud segíteni a feldolgozásban.

Ne törődj azzal, amit más mondd, hisz más nem érezheti azt, amit Te érzel. Gyászolj úgy, ahogy neked a legjobb, ez a te magánügyed. A férjeddel is próbálj nagyon sokat beszélni erről, egymásban biztosan tudjátok tartani a lelket.

Kívánom, hogy légy sikeres a további életedben, bár kárpótolni semmi tud, enyhíteni viszont talán.

Ahogy szokták mondani, a könnyek elapadnak, de a gyász örök.

Részvétem.

Ha felhozzák a témát ezek az illetők, akkor kérd meg őket, hogy fejezzék is be, mielőtt elkezdték volna. Mindenki meg fogja érteni, hogy nem akarsz erről beszélni egy szót sem. Szólj nyugodtan, mert ha nem mondod ezt, akkor nem tudják, hogy téged mennyire bánt.

Én egyébként ilyen esetben biztos nem mondanám azokat senkinek, amiket neked mondanak.

Sajnálom és fogadd részvétem!:((

De erre okos tanácsot csakis az tud adni aki átment ezen!:(

Mire végigolvastam, könnybe lábadt a szemem. Szerencsére nincs ilyen tapasztalatom és nagyon remélem, nem is lesz. Először is fogadd őszinte részvétemet, hihetetlenül erősnek kell lenni ahhoz, hogy ezt fel tudd dolgozni. Belegondolva szerintem így nehezített a dolog, hogy ott a másik kisfiad, akiről viszont gondoskodnod kell. De másfelől meg ő az, aki erőt adhat ezt túlélned. A "kedves" rokonokról, ismerősökről meg megvan a véleményem. Mégis honnan veszik a bátorságot, hogy beszóljanak neked és ilyen undorító megjegyzéseket tegyenek rád, mikor életed legnehezebb szakaszában vagy????? Mindenben támogatniuk kellene, nem ilyeneket mondani. "Van még másik gyereked." Stb. Mégis mit hisznek magukról? Nem egy kismacskáról beszélünk. A gyermeked igenis megérdemel annyit, hogy a magad módján meg tudd gyászolni. És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyfolytában feketében kellene lenned. Vagy folyton sírnod kéne. Hisz ott a kisfiad is.

Fú, nagyon felháborodtam és téged meg nagyon sajnállak a környezeted miatt. Meg persze elsősorban a téged ért veszteség miatt. Amit szerintem soha nem lehet feldolgozni.

Bocs, nem tudok érdemben segíteni. Mondhatnám, hogy ne foglalkozz a rosszindulatú megjegyzésekkel, de persze, hogy bánt. Ha meg visszaszólsz, akkor meg te vagy a szemét. Sajnos ilyenek az emberek. Amíg nem velük történik meg, addig nagyon okosak tudnak lenni. Pl. Mi vidéken élünk és az ősszel anyukámnál kiderült, hogy mellrákja van. Hosszan tanakodás után úgy döntöttünk, hogy Budapestre fog járni, ott műtteti meg kezelteti magát. Szerinted mit pletykáltak róla? "Jódolgában már azt se tudja, hova menjen." Aki ilyet mond, őszintén kívánom neki ugyanezt. Ha ő kerül ilyen helyzetbe, biztos mindent megtenne a gyógyulásért.

Ne haragudj, kicsit elkanyarodtam. Annyira felbosszantott a sok hülye.

Még egyszer fogadd őszinte részvétemet és együttérzésemet. Kívánok neked és gyászoló családodnak sok erőt és a fájdalom enyhülését! És nem, nem dramatizálod túl a dolgot. Ez a természetes.

Részvétem! Nyugodjon békében a picike, hidd el jó helyen van most is, van aki vigyázzon rá!

Ilyen helyzetben nem lehet mondani semmit, aki megpróbálja, nem gonoszkodik, csak nem tud mit mondani de csendben maradni sem tud, tudom hogy közhely de idővel gépiesen fogod elereszteni a füled mellett a megjegyzéseket, megerősödik az ember, hidd el. Kemény leszel mint a kő, ez természetes folyamat. Persze nem a szó szoros értelmében, csak ami a témát illeti, idegenekkel szemben.

Kitartást és minden jót Nektek, amit csak hozhat az élet!

Fogadd őszinte részvétem!

Tényleg minősíthetetlen dolgokat mondtak az ismerőseid.

EGy idős rokon elvesztésénél még csak-csak helytálló a "neki már jobb így, nem szenved tovább", de ez teljesen más tészta, egy 80-90 éves ember elvesztésére legalább fel lehet készülni.

Szerintem ilyen helyzetben a "részvétem, szólj, ha bármiben, akár azzal, hogy meghallgatlak, tudok segíteni" az egyetlen elfogadható jelzés. Én vissza is vonulnék, de a fentivel jelezném, hogy bármikor állok rendelkezésre, bármiben.

Gyászolj, ahogy neked a legmegfelelőbb, erre tényleg nincs recept. Van aki meredten a falat nézi, vagy aki tör-zúz, van akinek beszélgetésre van szüksége.

Az ismerősöket pedig el kell hajtani, hogy "gyászolni szeretnék, kommentár nélkül". Ha valaki magától nem érti meg, hogy kéretlenül "jópofizik" és ilyenkor nem illik tolakodni, azt ne is sajnáld, ha lekopik tőletek.

Egy-egy olyan beszólás után, amiket leírtál, nyugodtan megmondhatod, hogy "nagyon tapintatlan vagy, kérlek többet ne beszéljünk erről, magamban szeretnék gyászolni".

Ha van időd, és kedved, kezd el anonymként írni egy blogot, meglátod, könnyebb lesz!

Nekem nem halt meg gyerekem még (21/L) nekem csak az élet hozott egy hatalmas pofont, miközben távol éltem a szeretteimtől.

Próbáld meg a blog írást!