Ha tudja hogy én vagyok a nagy Ő, meg tőlem akar gyereket, akkor miért csak sok év múlva házasodjunk?

Nem, te sem dobnál olyan egyszerűen valakit, aki mindenben melletted áll, és minden nap veled akar lenni, aki mellett az a meggyőződésed, hogy őt kerested 29 éven át, aki minden este átölel álmodban, minden kívánságodat lesi.

Én legalábbis megpróbáltam megérteni, mi oka lehet még annak, hogy mások előtt nem olyan gyengéd velem, azon kívül hogy nem szeret...

"Az viszont hülyeség,hogy az esküvő csak a nőnek fontos.Templomi esküvőt pl addig nem is akartam amig párom nem közölte,hogy ő csak anyakönyvvezető eltt nem vesz el,neki a templomtól esküvő az esküvő."

Ezzel tökre egyet értek!!

Nekem fontos az esküvő, de nem azért mert nő vagyok. A férjemnek pedig még fontosabb volt, és ezt vicc nélkül mondom! :) vannak olyan férfiak, akiknek fontos a házasság. Pl az öcsém is ilyen.

Látjátok, kapásból kettőt tudtam mondani. :)))

A férjem is keresztény én is. Így számunkra is a keresztéyn szertartás volt a fontos.

Egyébként az esküvő (ha nem nagy banzájt akar az ember) akkor nem is olyan drága, s könnyen meg lehet szervezni.

A miénk a saját házunk kertjében volt megtartva. A ceremónia is. Csak a polgári esküvő volt a hivatalban.

Majd a lelkészünk összeadott minket a kertünkben, és utána buliztunk egy jót. Szük családi kör és néhány barát. Aligha voltunk 40-en. Bográcsoztunk, grilleztünk(ez volt a kaja), hívtunk egy zenekart. Én csináltam meg az összes papír-, és virágdíszt..Vettem néhány olcsó lampiont, és fáklyát.

Kevertünk koktélokat..

Anyukám, anyósom és nagymamám sütöttek néhány fajta sütit, én pedig készítettem rétest éjjfél utánra. Illetve az esküvői emeletes tortát is én készítetem el.

Nagyon szuper volt, és el sem tudtam volna ennél jobb és hangulatosabb esküvőt képzelni.. :))

24/N

Az én férjem többször is megkérte a kezem, de valahogy nem lehetett komolyan venni (pl. először még csak két hete ismert, aztán meg egy zajos buli közben pityókásan-viccesen...). Elég szenvedélyes, kicsit birtokoló típus és én sokszor azt éreztem, a nagy tervek emlegetése inkább szép szerelmi gesztusok a részéről, mint komoly, átgondolt házassági ajánlat. Úgyhogy egyszer, amikor úgy hozta egy beszélgetés ismerősök kapcsán, finoman megemlítettem, hogy ha megint megkérne... akkor jegyben járni évekig nem szeretnék, hanem egy éven belül tényleg esküvő is legyen.

Fél év múlva meghívott étterembe, letérdelt a gyűrűvel... :) Ennek ellenére az esküvőt elég nehéz volt kitűzni, mert utálja a családi banzájokat, még a szülinapokat is, utál szerepelni, hivatalos papírokat intézni meg még inkább. De "túlestünk" rajta és nagyon boldogok vagyunk.

Szintén keresztényként pedig nekünk is a templom volt a fontos és annyira megkönnyebbülés volt szerintem mindkettőnknek, hogy most már "felfelé" is hivatalosan egy pár vagyunk. Úgyhogy ez lelkileg nem rontott a kapcsolatunkon, sőt sajnálom, hogy bár ez volt a mi kis ritmusunk, nem léptük meg hamarabb. Főleg, hogy több gyermeket szeretnénk és most egy évvel szülés után már látom, hogy 30-on túl fizikailag számít nagyon azaz 1-2-3 év is...