Több, mint 4 és fél éve van barátom mégis egyedülállónak érzem magam, magányos vagyok. El kéne hagyni és továbblépni. De hogyan?

Nagyon kicsi voltál, amikor összejöttetek. És mivel ez a kapcsolat nyilvánvalóan nem konstruktív számodra, nagyon rossz irányba tereli az életedet.

Nem mondom, hogy eddig elpazaroltad az éveket, mert szerelmes voltál, sokat tanultál, de több időt ne szánj rá az életedből, mert a szíved mélyén tudod, hogy nem ő a nagy Ő neked.

Ámulok és bámulok,hogy mekkora főnyeremény a pasid:

-49 éves férfi,aki az apád lehetne

-nősülni és elköteleződni,de még csak hosszabb távon tervezni sem akar veled

-fel sem vállalja a kapcsolatotokat

-nem halmoz el

-amikor füttyent te ugrasz,ha neked van rá szükséged elzavar

-a szex is szar

Mégis mitől félsz? Hogy van ennél rosszabb kapcsolat is? Ez tény.Ennél rosszabb,ha még vernek is,de kb. ennyi,ennél tényleg csak jobbat kaphatsz!Sőt,még az egyedüllét is jobb,mint más játékszerének lenni,ahol annyi tiszteletet sem kap az ember,hogy nyilvánosan felvállalják őt.

Lehet,hogy te mártír típús vagy,aki szereti feláldozni magát más boldogságáért,de ez nem visszafordítható folyamat.Konkrétan a fiatalságod fog rámenni arra,hogy játszod a naív szerelmest.Vagy észhez térsz és kezedbe veszed az életed vagy sajnáltatod magad tovább,hogy szakítani kellene,de...

hát ez durva

én 33 éves vagyok, de még nekem se kellene egy 50es pasi

nincs is közös érdeklődésetek, tök más generáció

hagyd ott a fenébe

Szerintem te az egyedülléttől félsz... Pedig nem rossz az. :)

De ha nem tudod elfogadni az egyedüllétet, akkor mindenkire rámászol, ami egy idő után lelepleződik.

És maradhattok barátok, ha szakítotok.

Amúgy megkérdezhetem, hogy hol találkoztatok? Vagy hogyan jött ez az egész? Kiváncsi vagyok. :)