Eljegyezzem az elso szerelmemet?

20:15 vagyok, tudtam, hogy elfelejtem:

29/L

Te voltál 17, a barátnőd pedig 15, mikor összejöttetek. Első szerelem.. soha életedben nem leszel kíváncsi másra? Nem csak azért vagy ebben a kapcsolatban, mert csak ezt az állapotot ismered? Nagyon fiatalon találkoztatok, és bár 7 év nagyon sok idő, mégsem álltatok még soha egyedül az életben felnőttként. Nem ismertek másféle életet..

Ha úgy érzed, részedről ez már csak langyos víz, az tökéletesen érthető. A fiatalkori szerelmeknek csak nagyon kis része végződik boldog, élethosszig tartó házassággal.. Persze lehet, hogyha szakítotok, akkor 1 év múlva mondjuk visszataláltok egymáshoz, de addigra már biztosak lehettek benne, hogy tényleg egymást akarjátok, nem csak azért, mert ez látszik rendjénvalónak, logikusnak.

Te nem vagy biztos ebben az egészben, márpedig ha valaki már az esküvő előtt sem biztos az érzéseiben, abban örökre benne marad a "mi lenne ha?" kérdés. A te helyzetedben nem javaslom a házasságot, de ha ezt eldöntöd, akkor ne rabold tovább a lány idejét sem, hanem szakíts vele és kezdjetek új életet!

26L

"A fiatalkori szerelmeknek csak nagyon kis része végződik boldog, élethosszig tartó házassággal."

Na erről beszéltem. Jönnek az emberek, és mondanak valamit, ami valószínűleg még csak nem is a saját tapasztalatuk, csak valahol hallották, olvasták, aztán továbbadják, teletömve mások fejét, akik emiatt talán elengednek valamit, akivel egyébként soha semmi bajuk nem lenne, és 5 év múlva meg megbánják.

Vagy nem.

De miért nem képesek az emberek saját tapasztalatot szerezni?? Miért a mások tapasztalatai vagy pletykák alapján kell dönteni.

Nem azt mondom, hogy maradj mellette, ha nem akarsz, de azért mert x-nek vagy y-nak nem sikerült, nektek sikerülhet, ha akarod. Csak ne mások véleménye miatt dönts valahogy, hanem a saját érzéseid alapján.

Szia!

Fontos lenne tudni, hogy pontosan mitől félsz? Hogy lenne a házasságotok és, hogy hogyan tudnád megállni a helyedet mint egy férj? Vagy attól, hogy azt félsz, hogy a média azt mondja lehetetlen az első szerelemmel leélni az életet..

L/19

Mit érzel ha rá gondolsz? És mit érzel akkor, ha arra gondolsz, hogy nincs neked?

Ki jut eszedbe először akkor, ha öröm ér, és meg akarod osztani valakivel? Ki akkor, ha bánat ér? Hogyan látod magad 10-15-20 év múlva?

Nem hiszem, hogy a szerelem, az elköteleződés életkor kérdése. Inkább azt, hogy nem szereted őt. Megszoktad, hozzád tartozik, mint a kedvenc, kényelmes cipőd. Ennyi.

Bár nincsa bölcsek köve a zsebemben, tehát tévedhetek is. De szerintem aki ilyen kérdést feltesz, annak nem szabad házasodnia. Mert az igazi társadnál nem lesznek kétségeid. 37/N

Kedves válaszolók!

Szerintetek nincs olyan férfi a világon akinek nem lenne elég egy nő egész életében?Elég szörnyű hogy itt tartunk,tisztelet a kivételnek.Az én párom 24éves volt amikor összejöttünk, és én voltam neki az első!Pedig nem egy visszafogott,csúnya kis szerencsétlenség, aki nem tudott volna csajozni elöttem.Flörtölt,ismerkedett,de csalódott is és csak azt látta hogy a lányok vagy szívatják vagy csak a pénzre mennek.Ezért inkább elkezdett tanulni és dolgozni, félretéve a csajokat.Így 24volt amikor én jöttem neki.

Néha-néha a legelején a kapcsolatunknak bennem is ott motoszkált hogy "mi van ha x év múlva rá jön hogy más lányt is meg akar ismerni"?

Néha még most is gondolok rá,de gyorsan elhessegetem a gondolatot mert bízok benne és ismerem annyira hogy tudjam nagyon családcentrikus és nem az a megcsalós fajta.Szóval igenis van olyan férfi akinek nem az a fontos hogy minél több nővel ismerkedjen meg.

Ami a kérdezőt illeti az pedig az,hogy szép és jó hogy most így eljegyzés elött rá jön szépen lassan,hogy nem akarja elvenni a lányt.Ez az "ő fajtájánál"elfogadott.

De azért az hogy 7éve húzza az időt,úgy hogy közben a csajszi meg álmodozik, a az gáz.Nem neked kívánom hogy találd meg a számításaidat,hanem a barátnődnek kívánnám azt hogy ő találja meg a számításait,de ne melletted!!!

Tegnapelőtt 21:42

Hogy érted, hogy jönnek az emberek és teletömik hülyeségekkel a kérdező fejét?

Azt hiszem, mondhatjuk személyes tapasztalatnak, hogy az én fiatalkori szerelmeim nem végződtek örök boldogsággal, és közvetett tapasztalatnak, hogy egyetlen olyan embert sem ismerek, aki az első szerelmével maradt volna élete végéig. (Még csak élete feléig sem..)

Attól, hogy még nem ugrottam kútba, vannak tippjeim, mi történne ha megtenném..

Biztos van, aki képes holtáiglan ugyanazzal az egyetlen személlyel élni az életét, de a kérdező fogalmazásából nekem inkább az tűnik ki, hogy ők nem ehhez a csoporthoz tartoznak. Hiba volt ilyen sokáig elhúzni egy bizonytalan kapcsolatot, már régen szakítani kellett volna, új életet kezdeni, vagy pedig átértékelni a régit, visszatalálni a másikhoz azzal meggyőződéssel, hogy nekik mindenképpen egymás mellett van a helyük.

Én nem hiszem, hogy laposodó érzésekkel és növekvő kíváncsisággal arról, vajon mit tartogatna az élet a másik nélkül érdemes lenne elköteleződni.

26N