1 éve tartó eljegyzés és a lentiek fényében érdemes ezt tovább erőltetni?

Távkapcsolatnak indult, aztán összeköltöztünk a párom családi házában, ami az anyja nevén van. Nekem van 2 saját tulajdonú ingatlanom (1 lakásom és egy állandóan lakható nyaralóm) az ország másik felében, ami miatt nekem gyakran el kell utaznom haza, pl füvet nyírni meg felújításokat csinálni, stb, ami a páromnak nyűg és teher. A ház ahol együtt lakunk hatalmas, és 40 éve nem nyúlt hozzá senki, szerintem borzalmas állapotban van (nem szerkezetileg, úgy nincs baja, de mindenhol a 70es évekbeli foszló linóleum, hulló vakolat, lelombozó, töredezett beton az udvaron, vacakok az áramkörök stb) de szerinte jóazúgy, és nem érti, mitől olyan rossz nekem ott élni. Az anyja ráadásul bérlőket pakol be a megkérdezésünk nélkül, akik közt volt már ex hajléktalan és alkoholista is, aki rendszeresen mindent összevissza hugyoz, vagy gyári melós, lepukkant, szerintem drogos fiatal pároknak ad ki lakrészeket, akiket nekünk kerülgetni kell. Felvetettem, hogy költözzünk az én városomba, és éljünk ott, a párom viszont erre nem hajlandó, mondván hogy neki nem ott van a szülővárosa, plusz a szülei rászorulnak, mert már idősek stb. Rólam különben ugyanez mondható el. Azt is felvetettem, hogy fizessük ki a pénzt amit az anyja ezekből a szerencsétlenekből lát egy hónapban, hogy nyugodtan lehessünk, erre is kész van a válasz, azt nem lehet, mert az anyja jobban bízik bennük, minthogy mi ottmaradunk és álljuk a rezsit. Különben havi szaros 70e ft-okról beszélünk. És érdekes módon jelenleg az anyja állja a párom minden költségét, még be is vásárol meg főzni ia akar ránk, holott egymillió fölött keres (és én sem keresek rosszul, egyáltalán nem vagyunk erre rászorulva semmilyen szinten). A ház felújítására és emberibb lakókörnyezet megteremtésére egy fillért sem szán, pedig lenne miből, mondván nem az ő nevén van az ingatlan, hiába lakik már ott vagy 20 éve, az ő lakrésze (szoba-konyhás lakás) pedig rendben van. Az apja ráadásul gyűjtögető, plafonig rakva a nem használt helyiségek (jó sok van belőlük, a ház van vagy 200 négyzetméteres, 7 szobával, több, egyenként lakásként is funkcionáló melléképülettel, pincével, padlással) mindenféle holmival, amiket hagyatékból meg mindenféle nemtudom milyen régiségkereskedő helyekről szed össze. A párom állítja, hogy ez hamarosan változni fog, eladják a házat, mi ketten veszünk egy közöset, máskor meg azzal jön, hogy itt nőtt fel, itt él 20 éve, ő innen nem költözik sehova, ahogy a nevére kerül a ház, elkezdjük felújítani (addig egy szöget nem hajlanó a falba sem verni, mert ugye nem az övé stb). Én többször elköltöztem már haza a körülmények miatt, akkor méltóztattak egy szobát felszabadítani a régiségekből, meg meghúzni pár csavart és kicserélni pár kilincset, hogy jöjjek vissza, de azóta is ezt hallgatom. Félek, ha hamarosan a nevére kerülne a ház avgy esetleg vennénk ketten egy közöset, minden ugyanilyen maradna, és életem végéig nézhetem a foszló tapétát, a feltöredezett betont az udvaron és a lógó kilincseket és mindig legalább 3, amúgy hasznos helyiséget plafonig rakva régiséggel, épp csak a közös házunkban. Van ebből kiút a szakításon kívül?