Mi van ha a nő kéri meg a párja kezét? Akkor neki kell adni gyűrűt? És milyet? És akkor már 2 gyűrűt vegyen vagy csak a párjának?

Igaz, hogy mar a feje tetejen all a vilag, de szerintem is furcsa lenne, es eleg bena dolog! Gondolj csak bele, no ad gyurut a ferfinak?!

A sogornod mondja meg a testverednek, hogy vegye ot felesegul, legyen eskuvo, lagzi minden! Meglehet ezt beszelni, ez jobb mint a gyuru!

Lehet, hogy most irtó konzervatívnak fogok tűnni, de szerintem egy "férfikérés" elég rémisztőnek hangzik számomra. Azt hiszem, ott még nem tartunk, hogy a nő gyűrűvel a kezében letérdeljen, és esedezzen azért, hogy a férfi elvegye. Nem, nekem ez egyszerűen bizarr.

Én azt gondolom, hogy a sógornőd finoman elkezdhetne célozgatni arra, hogy örülne, ha a testvéred végre döntene. A férfiak a maguk részéről nagyon jól megvannak esküvő nélkül is.

Saját tapasztalatom, az én férjem is húzta a száját egy ideig, mikor az esküvőt emlegettem, mert kijelentette, hogy nem lát különbséget az együttélés és a házasság között. Pedig van... Végül amikor már nagyon elege lett az állandó nyávogásomból, hogy így esküvő, úgy esküvő, tételesen fel kellett neki sorolni, hogy miért is akarok én hozzámenni. Akkor hirtelen nem is tudtam igazán jó érveket felsorolni a házasság mellett, a legfőbb érvem ugyanis pusztán annyi volt: szerettem volna hivatalosan is hozzá tartozni, az ő nevét viselni, ha már egyszer elhatároztam, hogy kitartok mellette egy életen át. Végül, nagy értetlenkedések után belátta, hogy ez nekem nagyon-nagyon fontos (mert most legyünk őszinték: melyik lány nem álmodott soha egy romantikus esküvőről álmai hercegével?), így belement azzal, hogy magamra vállaltam a szervezés minden nyűgét. Neki kb. annyi dolga volt az egésszel, hogy a ki kellett választania a ruháját (fél óra alatt megvolt), meg kellett mondania, hogy a hétféle választható menüből melyik a legszimpatikusabb neki, valamint a megfelelő pillanatban egy "igen"-t kellett mondania, végül odabiggyesztenie az aláírását egy papírra. Később azt mondta, hogy valójában csak azért húzódozott az egésztől, mert azt hitte, hogy az esküvő valami rémesen bonyolult és nehéz hivatali hercehurca...

Nos, szerintem ha a sógornőd ilyen úton indul el, talán sikerrel jár. A lényeg, hogy legyen céltudatos, és ne engedje magát lebeszélni az esküvőről, ha tényleg igazán szeretné.

Egyetértek azzal a válaszolóvl aki a férfi szerepekről írt. Ha ilyenek megtörténhetnek akkor tényleg nem csodálkozom, hogy a férfiak már nem tudják mi a szerepük a világban. Lassan már mindent magunk csinálunk. Ha ez így folytatódik autót is szereleünk.... A párom meg világgá megy a feleslegesség tudatától...

Az én vőlegényem tuti lelépett volna ha én kérem meg az ő kezét...

Ne akarjunk mindent mi Nők irányítani.

Meg hol marad a romantika? Ez nem hiányzik a sógornődnek? Azért az mégis csak jobb.

Tesóddal kell beszélni, hogy ez fontos a gyermeke anyjának és igenis vegye feleségül.