A környezetemben mindenkit eljegyeztek már, engem nem és emiatt szépen lassan azt érzem, hogy kezdek elbizonytalanodni a páromban. Ez jogos? Mi tévő legyek?

Nőként írom, hogy szállj ki a barátnők életéből, mert ezzel a kapcsolatodat brmolod szét.

Legalábbis én hlyét kaptam, amikor az exem állandóan majmolta a haverokat meg irigykedett rájuk, piti hülyeségek miatt. Nem is maradtam vele túl sokáig.

Én is erőltettem az eljegyzést, mert másnak is volt. Lett belőle egy szar házasság, amiben folyamatosan a fejemhez vágta, hogy csak azért volt az egész, mert én erőszakos voltam. Egyébként el sem vett volna, mert az egy nettó baromság. Ha tovább láttam volna a barátnőkön, akkor láttam volna, hogy egy barom, akitől menekülni kell.

Most másfél éve vagyok együtt a párommal. Ha esetleg megkéri a kezem, akkor igent fogok mondani, mert szeret és én is szeretem. De hogy soha nem fogom mondani neki, hogy legyen eljegyzés, az biztos

Elvileg egy felnőtt párkapcsolatban vagytok, nem kistinikként járogattok. Miért kell akkor úgy viselkedni mint a gyerekek?

Milyen semmi kapcsolat az, ahol az ember nem beszélhet meg őszintén bármit a szerelmével? Köztük eljegyzés/házasság témát is.

Egy normális kapcsolat egyik alapköve a kommunikáció.

Egy férfi nem kegyet gyakorol amikor megkéri a nőt. ( Maga a lánykérés persze lehet meglepetés), de alapvetően a házasság hogy legyen e , ne legyen, akarjátok vagy sem, annak közös döntésnek kell lennie, amit egy valamire való komoly kapcsolatban az emberek megbeszélnek egymással. Ha csak az egyik fél akarja, az többnyire a kapcsolat végét jelenti, vagy olyan szintű megalkuvást, ami mindig egy hatalmas tüske lesz, jelen esetben benned.

Várhatsz te akár 10 évet is a nagy semmire, mert lehet hogy valójában eszében sincs házasodni, főleg ha csak telnek az évek és nem kerül szóba..bár ez hogy nem kerül szóba egy komolyabb beszélgetés erejéig sem?

Esküszöm nem értem az ilyeneket. Ahogy azt sem miért vannak olyan nők akiknek fontos a házasság, de csak kussban várnak évekig, majd gyakorin panaszkodnak, hogy 3-6-8-10 év után sincsenek megkérve, esküvő sehol, van ahol már gyerek is van, és még mindig nincs letisztázva, vagy a pasi húzza az időt átlátszó kifogásokkal.

Nekem nem volt időm irigykedni senkire anno. 1,5 év kapcsolat után összeházasodtunk, ( 6 hónap után kért meg a férjem) de előtte is már megbeszéltük, hogy mindketten házasságban szeretnénk élni, és nem szeretnénk sok évig várni. Én vállalom, hogy nekem fontos, én szerettem volna házasságban, hivatalosan is családban, egymás törvényes hozzátartozóiként élni. És olyan párt kerestem akinek a többi alap dolog mellett, mint szerelem, bizalom, összetartozás, hűség, stb, EZ is ugyanolyan fontos. Biztos nem vártam volna évekig bizonytalanságban, hogy ő akkor akarja e ezt velem vagy sem. Igaz, végülis még anno ő kezdeményezte ezt a beszélgetést, pont azért mert neki is fontos a házasság, és ahogy én sem, úgy ő sem akarta egy jövőtlen kapcsolatban vesztegetni az idejét, olyanra, akinek arra nincs igénye, hogy 1-2 év után továbblépjünk egy szimpla együttélős kapcsolatnál. De ha nem ő, én hoztam volna szóba, mert nem pocsékoltam volna éveket olyanra aki nem akar olyan kapcsolatot amilyet én.

Hány évesek vagytok? Mi 12 éve vagyunk házasok 37/34 évesek, de a környezetünkben még mindig elég kevesen házasodtak.

Több barátnőm is évekig várt egyébként, nem akarták elfogadni, hogy az akkori pasijuk a büdös életben nem fog velük házasságot kötni. 6-8-10 éves kapcsolatok , fiatal évek mentek Kukába. Az exeik meg az új barátnőiket 1-2 év után elvették. Nagyon sok ilyen van.

Ha te nem akarsz így járni, akkor nyiltan beszélned kell vele mit akar, mire vár, miért sunnyog. Bár az is beszédes, hogy 3 év alatt nem lépett semmit.

Valószínű nem akarja veled összekötni így az életét. Ezen jobb ha elgondolkodsz.