Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy elbizonytalanodtam?
A helyzet az, hogy látszólag (és a szívem mélyén tényleg) boldog párkapcsolatban élek. Ez szeptember óta van így, a családom és az ő családja is elfogadott minket, ismerünk már majdnem minden közeli és kevésbé közeli családtagot is.
Fél év után az eljegyzést is magtartottuk (az esküvőt jóval későbbre tervezzük). Akkoriban még minden szép és jó volt. Most is valahol az, mert nagyon szeretem őt és nem is tudnám igazából mással elképzelni az életemet, mert mindent meg tudunk beszélni, amiben tudunk, segítünk egymáson. Sok csalódás után találtam rá és becsülöm őt, hogy kiáll mellettem, nem vagyok egyszerű eset.
Annak ellenére egyébként, hogy távkapcsolatban élünk, szinte mindig együtt vagyunk, vagy itt, vagy ott náluk.
De ami aggaszt, hogy elég sokat vitázunk. Egyrészt nagyon hasonlóak vagyunk (mindketten itthonülősek), másrészt viszont nagyon különbözünk. Az élet apró dolgait valahogy egészen máshogy oldanánk meg. Lehetnénk türelmesebbek és elnézőbbek a másikkal, de valahogy ez nincs így. Amikor megpróbálok erőt venni magamon, akkor rajta ennek nyomát nem látom, néha fordítva.
A hosszabb ideje kapcsolatban élőktől kérdezem, hogy ők is éltek már át ilyet? Sikerült kizökkenniük ebből? Vagy belefásulunk a hétköznapokba? Mt tudtok nekem, nekünk javasolni? Mindenképp meg szeretném oldani ezt a problémát.
24L
Ez nem megoldhatatlan helyzet. Kicsit toleránsabbnak kell lenni. Ha egymásra vártok valamiben, akkor nem szabad makacskodni meg lustulni, hanem tenni kell valamit.
A vitázás szerintem komoly kapcsolatban lévő és komoly emberek között hasznos tud lenni. (a vita persze nem egyenlő a szükségtelen veszekedéssel).
És persze egy hosszabb kapcsolatban mindig meg kell újulni. Ha nagyon elkényelmesedtek, akkor nem fog javulni a helyzet. Ötletelj, vitázz (ne veszekedj) és legyél aktív. Ha ő ehhez tud (és akar) alkalmazkodni, akkor nem lesz gond.
Szia!
Kicsit elnézőbbnek kell lennetek egymással mielőtt kirobbanna a vita belőletek, először egy mély levegő és megpróbálod még egyszer elmondani!
Alkalmazkodni kell! Nem lehet minden olyan mint szeretnéd vagy Ő szeretné!
Ha szeretitek egymást biztos tudtok egymásért kompromisszumokat kötni! próbálj bele gondolni az Ő álláspontjába is és lásd be ha igaza van! Akár meg is beszélhetitek hogy ezt így csináljátok! Normálisan végig hallgatni az egyiket és utána elmondani a másik meglátást! Nem közbe vágva vagy vitázva, flegmán stb... Normálisan mert ha minden jól megy és tényleg egymást szeretitek akkor van még 50 évetek hátra, ne okozzatok tüskéket egymásnak! Ne érts félre nem megalkuvónak és alárendeltnek kell lenned vagy lennie!
a kérdést mintha én írtam volna, és az 1. válaszoló is majdnem mintha én lennék:)
mi is 4 éve vagyunk együtt, 1 hónapja volt eljegyzés, de mi is olyan hülyeségeken tudunk veszekedni, hogy el sem hinné az ember. pont tegnap volt egy. és el is mondtam neki, hogy szeretem őt, de néha elgondolkodom, hogy ez most megszokás, vagy vmi más. Imádom őt, nem is akarok mással lenni, csak néha úgy érzem, annyira monoton az életünk, hogy nincs minek örülni. sajnos ezáltal frusztrált leszek, makacs vagyok és önfejű, sokszor rajta töltöm ki. ő meg nyel, aztán egyszer kirobban belőle is, természetesen én sem látom be, hogy igaza van, aztán ő sem, és a végén sértődés, de másnapra békülés. pedig szeretem, csak nem szeretném, ha ezek miatt menne tönkre a kapcsolat. és nem, nem akarom elhagyni, mindig túljutunk az ilyen kríziseken, de bár ne lennének. és a vicces, hogy mi nem pénzen, féltékenységen veszekszünk, hanem hogy miért nem viszi sétálni a kutyát, miért csak az udvarra engedi le...pl. és ebből nagy sértődések vannak:( de imádom, mert nagyon jó ember:)
Nem pénzügyeken veszekszünk, hanem annál is banálisabb dolgokon. Pl, hogy nem pakol el a szobánkban, akárhányszor is mondom el, szépen (segítve neki), vagy éppen csúnyábban.
Vagy hogy cigiért is mindeg el kell mennem vele, mert fél, h ellopják a biciklit, stb. Étrendjében is elég válogatós és ez is vitákat szokott szülni.
A másik. Van egy barátja, aki ha időnként rászáll, akkor éjszaka sincsen alvás (ha bekapcsolva hagyjuk a telefonját), a napokban is volt ilyen, nagyon dühös lettem rá és ultimátumot adtam, hogy vagy a barátja vagy én, mert eddig 3 ilyen időszak volt, hogy vitáztunk és ezeket mindig ez a "barát" váltotta ki. Legutóbb azért hívta, hogy menjenek el csajozni...
hát ezek tényleg banális dolgok...
A takarításban nem sok férfi van aki segíteni fog neked... A barátokkal meg ne állítsd választás elé... Nem eszik ilyen forrón a kását! Szóltok a barátnak hogy a normális emberek éjjel alszanak aki meg nem az ne a haverjával foglalkozzon hanem a barátnőjével! Ezen ne vitázzatok mert ez tényleg felesleges szájtépés és kapcsolat rombolás... Lesz úgyis annyi minden ami próbára tesz majd titeket! Ne rajtad/rajtatok menjen el a kapcsolat!
Igen, nagyon imádom:D
Egyébként arra is gondoltam, hogy nem csak az érzékenységem miatt fogom-e fel így, hogy ez olyan nagy probléma lenne.
Mert faggattam őt erről a kérdésről és azt mondja, hogy szerinte minden rendben van, ok, hogy kicsit többet vitázunk, de ő ugyanúgy szeret, mint az elején, mikor minden idilli volt.
Most azzal próbálkozom, hogy ami olyan, ami nem ilyen megbeszélendő dolog, el fogom engedni a fülem mellett.
Remélem beválik.
Mert...egyébként nem is csak az, hogy köztünk milyen a kapcsolat. De később, ha gyerekeink lesznek, nekik kiegyensúlyozott családi összhangra lesz majd szükségük és nem egy -kis túlzással mért- csatatérre.
Emiatt is aggódom. Vagy ezen még nem kellene?
Jóval későbbre tervezzük egyébként ezt is...3-4 év múlva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!