Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy elbizonytalanodtam?
A helyzet az, hogy látszólag (és a szívem mélyén tényleg) boldog párkapcsolatban élek. Ez szeptember óta van így, a családom és az ő családja is elfogadott minket, ismerünk már majdnem minden közeli és kevésbé közeli családtagot is.
Fél év után az eljegyzést is magtartottuk (az esküvőt jóval későbbre tervezzük). Akkoriban még minden szép és jó volt. Most is valahol az, mert nagyon szeretem őt és nem is tudnám igazából mással elképzelni az életemet, mert mindent meg tudunk beszélni, amiben tudunk, segítünk egymáson. Sok csalódás után találtam rá és becsülöm őt, hogy kiáll mellettem, nem vagyok egyszerű eset.
Annak ellenére egyébként, hogy távkapcsolatban élünk, szinte mindig együtt vagyunk, vagy itt, vagy ott náluk.
De ami aggaszt, hogy elég sokat vitázunk. Egyrészt nagyon hasonlóak vagyunk (mindketten itthonülősek), másrészt viszont nagyon különbözünk. Az élet apró dolgait valahogy egészen máshogy oldanánk meg. Lehetnénk türelmesebbek és elnézőbbek a másikkal, de valahogy ez nincs így. Amikor megpróbálok erőt venni magamon, akkor rajta ennek nyomát nem látom, néha fordítva.
A hosszabb ideje kapcsolatban élőktől kérdezem, hogy ők is éltek már át ilyet? Sikerült kizökkenniük ebből? Vagy belefásulunk a hétköznapokba? Mt tudtok nekem, nekünk javasolni? Mindenképp meg szeretném oldani ezt a problémát.
24L
válasza:
válasza:Örülök hogy rátaláltam erre a kérdésre, és a válaszolóknak is, szintén nagyon hasonló helyzetben vagyok...bár nálunk eljegyzésről egyelőre szó sincs, nem olyanok még a körülmények. 4 évvel ezelőtt jöttünk össze és volt szünet is (miattam), elég bonyolult volt a kapcsolatunk...de mára 1000%ig biztos vagyok benne hogy ő az igazi...És bár nekünk is elég vitás korszakunk van, úgy érzem annyi mindent átvészeltünk a 4 év alatt hogy ez is meglesz:)
A lényeg: nincs olyan kapcsolat ami csak rózsaszín vattacukorfelhőkből áll....számomra viszont nincs még egy olyan ember, akiben ennyire megbíznék, akivel ennyire egy hullámhosszon lennék, akinek ennyire jól esne az ölelése, aki ennyire tud hiányozni. Ezek a fontosak, nem pár súrlódás:)
Köszönök minden választ.
Utolsó hozzászóló nagyon jól összefoglalta, én is így vagyok, nem tudnék megbízni senkiben így, tényleg bármit meg tudunk beszélni, ha a másiknak van problémája.
Na meg persze nekem is vannak hibáim. Például hogy elég sértődős vagyok. Ezt udom magamról és általánosságban szánalmasnak tartom. De amikor benne vagyok a történetben, akkor olyan jogosnak tűnik...ebben és még jó pár dologban is nekem is meg kellene változnom.
Amennyiben másnak is van véleménye ezzel kapcsolatban várok minden észrevételt.
Jah és a lányok, akik írtak, minden jót kívánok a párjukkal! Őszintén.;)
válasza:34F:
Mi 8 éve vagyunk együtt. Én azt mondom, hogy veszekedni azzal lehet aki hagyja magát, a többiekkel max. vitázni lehet.
Ennyi év után én is az előszobában felejtem a koszos pólómat, mert nem akartam benne leülni, de azért tudom, hogy hol a szennyes tartó, csak azért nem tettem bele, mert holnap is alá kell feküdni a kocsinak és felesleges egy tisztát erre elpazarolni :)
Ez nem veszekedés, apró dolgokért nincs értelme, ezt belátja az okos ember. Persze van ugye az olaszos temperamentum, de ha beleéled magad a másik helyébe és megpróbálsz 3ig számolni érveket tudsz mondani és rájössz mi a helyes. Duzzogni meg a gyerekek szoktak :)
Amiért feleségem próbált már veszekedni az sokkal kellemetlenebb és MINDIG utána bocsánatot kért. Én akkor is nyugodt maradtam, bár szomorúan világítottam meg hogy hol is hibádzik a gondolatmenete (erre mondják egyes nők, hogy kifogás mindenre van) és próbáltam megérteni őt.
Alapszabály, hogy nem alszunk addig, amíg nincs egy probléma megoldva.
Pl. legutóbb meggyanúsított, hogy a szüleimnek a bankszámlánkról veszek ki pénzt. Ez egyrészt nem igaz, másrészt inkább ők adják az utolsó falatokat is nekünk, harmadrészt pont kétszer annyit keresek mint ő, ha akarnék adni adnék a sajátomból (de ekkor is megbeszélném vele, hiszen közös).
De inkább mondtam neki, hogy gondolkozzon el ezen, hogy mennyire rosszul esik ez nekem, hogy ilyet egyáltalán feltételez, míg kinyomtatom a bankszámlakivonatokat 1 évre vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!