Végképp mondjak le arról, hogy a párom egyszer elvesz feleségül? Mennyire fontos a házasság?

utolsó előtti helyett:

A válasz megírásának időpontja: ma 11:25

21:o1 !

Pontosan azért lépnék le, mert számomra azt jelentené, hogy nem vállal fel, számomra ez fontos, morális értékeket hordoz...az összetartozás amit a házasság adhat...nem egy papírról szól...de aki ezt nem érti (vagy nem akarja érteni) annak hiába is magyarázom...

És nem, nem tenné meg akármelyik másik férfi a párom helyett, ne forgasd ki a szavaimat . Azt meg, hogy elhagynám házasság nélkül azért írtam, mert számomra fontos ez, és csalódottnak érezném magam, ha számára ez nem lenne fontos!

Ez a szép a világban, hogy nem vagyunk egyformák.

Szerencsére neki ez pont olyan fontos mint nekem. Nektek ez nem fontos oké, elfogadva!

Én nem akarlak Téged meggyőzni arról, hogy mire jó a házasság, de Te se akarj meggyőzni az ellenkezőjéről!(:

Azt azért aláírom a nem házasságpártiak javára, hogy ha egy kapcsolat nem működik azt a kapcsolatot a házasság sem tartja össze. És biztosan lehet élni házasság nélkül is boldogan, de én mindig is úgy képzeltem és úgy éreztem, hogy a házassággal megkoronázhatom a kapcsolatunkat.

Nagyon jól látod, élettársnak jó vagy, feleségnek nem kellesz!

*"Majd elveszlek ha Las Vegasba megyünk nyaralni" - amire sosem lesz pénzünk.

A legkisebb gondod legyen ezzel kapcsolatban a pénz, a vegasi esküvő Magyarországon érvénytelen. Ez is alátámasztja, hogy nem akar elvenni.

*Tehát elvileg hosszú távra tervez, de közben meg esküvő mégse

Ja, olyan hosszúra, amíg meg nem ismer valakit, akit el is akar venni.

*nem akar lemondani az utolsó szó jogáról.

Mondd neki, hogy mindig az övé lesz az utolsó szó: "igen, drágám". :)))

*Meg mindig a tesóival jön, mindkét nővére elvált. Az egyik 10, a másik fél év után.

Tudod, az a probléma, hogy ha nem lesztek házasok, semmilyen jogod nem lesz, ha szétmentek - mert ő láthatóan sima (bíróság nélküli) szétválásra készül. Nincs házassági vagyonközösség, egy filléred nem lesz. Az esetleges gyereken hogy osztoztok meg, miből neveled? Ha netán meghal, a gyerek örököl utána, neked szintén semmid nem lesz, még haszonélvezeti jogod sem.

Én biztos nem szülnék senkinek házasság nélkül. Igenis kötelezze el magát, ne készüljön válásra és teremtse meg az anyagi biztonságot a gyerekneveléshez (félreértés ne essék, nem fejőstehénnek akarom, de a vagyonközösség mégiscsak biztonságot jelent, akkor is, ha kevés a vagyon.)

11.39 vagyok, és erre szeretnék reagálni:

A válasz írója 73%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 11:54

sajnos nem merek bízni senkiben 100%-ig. ez ne a te problémád legyen, és ne is ítélj el emiatt. ne gondold, hogy xart sem ér az életem.

igen, a szüleim (főleg anyukám) példájából látom, hogy aki bízik, az csalódik. ettől próbálom megóvni magam.

lehet, hogy semmi értelme bizalmatlannak lennem a társam iránt, mert soha nem csapna be.

de mi van ha igen? magamat köpném szembe. nem szeretek nagy szavakat használni, röhejesnek gondolom, ha valaki ország-világnak hirdeti, hogy mennyire jó ember a párja, és hogy vakon bízik benne. igen, és amikor kiderül, hogy mégsem, akkor a legtöbb ember (még ha a háta mögött is) megmosolyogja...

ezt nem szeretném. (persze ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem bízom a páromban, csupán azt, hogy megvan az esélye annak, hogy csalódok)

valaki ebből azt vonja le, hogy a párommal nem vagyunk egymáshoz valók? akkor keressek egy másikat? keresgéljek évtizedekig? csak azért hogy esetleg-talán lesz egy olyan férfi, akivel nem csak együtt élni szeretnék, hanem feleségül menni is?

de mivan akkor, ha én szeretem a páromat? mivan, ha számomra valahogy idegen dolog egy papírt aláírni az érzelmeimről?

régen, amikor még az emberekben több erkölcsi tartás volt, akkor nem azért nem váltak el, mert kötötte őket a papír, hanem azért mert megígérték, hogy együtt maradnak.

én sem szeretek félelemben élni, de hogy úgymondjam ezt az anyatejjel szívtam magamba. 6 hetes voltam, mikor drága apám azt mondta, hogy helló.

amikor kicsi voltam, anyum évekig depressziós volt. ez csak később tudatosult bennem, akkoriban csak azt láttam, hogy sokszor szomorú. ilyenkor mindig mindent megtettem, hogy jobb kedve legyen! :D

szóval bízok amennyire tudok, és azt is tudom, hogy rajtam is múlik, hogy elhagy-e a párom terhesen vagy kisbabával...

nem csak attól félek, hogy mások kiröhögnek, hanem hogy én hogy tudok majd tükörbe nézni, és megbocsátani magamnak, ha mégsem jól választottam. borzasztó érzés. egyik barátnőm most csalódott egy hatalmasat, és látom rajta, hogy nem a fickóra haragszik igazán, hanem magára, hogy miért volt annyira hülye, hogy hitt neki. és akkor itt jön képbe a szerelem, meg a fene nagy bizalom...

nehéz dolog, iszonyatosan. ezért vagyok óvatos....

Annyira rossz látni, hogy a mai fiatalok legnagyobb problémája a kapcsolatok körül kialakuló különböző "fóbiák" :( Bár lenne ezekre könnyű és normális megoldás.

Lassan ez az egész kapcsolati-fóbiák dolog sokkal komolyabb társ-i gond lesz, mint a többi fóbia, beleértve a klausztrofóbiát is és a pánikbetegséget. Éppúgy megakasztja az emberek életét és életminőség romláshoz vezethet, ha valaki félelemből nem tudja menedzselni a kapcsolatait és az életét :(

Bár lenne erre könnyű és normális megoldás.