A kisfiam 2 hónapos. Az apjától először terhesen hallottam, hogy nem venne feleségül, mert ugyan szeretne házasodni, de a házasság szentsége számára fontos és a mi kapcsolatunk nem felel meg a kritériumoknak. Mit tegyek?

szerintem nem kellett volna feszegetni a témát.

az ember sajnos annyi felesleges problémát generál magának, hogy ihaj.

engem sem akar elvenni a párom, mégis szeretnénk babát. és eddig sosem kérdeztem, hogy miért. lehet, hogy olyat mondana, ami nem esne jól. de inkább élek boldog tudatlanságban, minthogy eltörjön bennem valami...

A soraidból úgy tűnik számomra, kevesebbre tartod magad, mint amennyit valójában érsz. Azon rágódsz, hogy Te nem felelsz meg neki, ő nem talál Téged magához méltónak. Lehetne nézni a Te oldaladról is, kérlek, tedd meg!!! Hogy gondolom ezt?

Felmerült-e Benned valaha, hogy ő megfelel-e Neked? Ő jó párod-e Neked? Méltó-e Hozzád? Írod, hogy szerettel várod haza, ki is szolgálod (pl. főzöl neki -amire nem lennél köteles, csak azért, mert nő vagy!!!), gyermeket szültél- ha nem is neki, de az Életnek, mégis ő az apja, örülhet neki, és Te szenvedtél meg jobban(ill. mindenképp Te végezted a több munkát) a gyerekért, nem ő (azt meg sem kérdezem, ő mennyire veszi ki a részét a gyerek gondozásából) - ő mit nyújt Neked mindezért cserébe? Megkérdezted-e ezt valaha magadtól?

Csak ő lehet az, aki kritériumokat állít fel, aki feltételeket szab? Meg hogy merészeli "hisztiként" lekicsinyelni, ha rosszul esik Neked valami? Teljesen jogosan esik rosszul, de mi lenne, ha egyszer kiakadás helyett azt mondanád, Te nem érzed őt méltónak arra, hogy a férjed legyen? Mert stb., ezt Neked kell megfogalmaznod a kapcsolatotok fényében.

Hátha ettől meghökken (ha a korábban áldozat-típusnak tűnő mindent lenyelő, kihasznált stb. nő kinyitja a száját, az önmagában "ébresztő" hatású lehet) leszáll a földre és észhez tér. Ha meg nem, nem vesztettél sokat...

A kissrác miatt nem vagy köteles vele maradni. Szakításotok esetén megvan a módja, hogy az apja hogyan vegye ki a részét a gyerek neveléséből. Ha nem teszi, az nem a Te hibád lesz, hanem az övé, és ezt a gyerek is felfogja. A gyereknek a boldog, kiegyensúlyozott anyához is joga van, és egy elnyomó apa mellett, aki mellett egyre kevesebbnek érzi magát, egy anya nem lehet boldog. Néha önzőnek kell lenni ahhoz is, hogy hosszútávon másoknak is jót tegyünk.

Szomorú látvány egy elkeseredett, frusztrált, zugivó, tisztaságmániás stb. anya, aki azért lett ilyen, mert a férje nem becsülte, csak háziszolgának tekintette. Sok ilyen van. Sem Neked, sem a gyerekednek nem érdeke, hogy ilyenné válj.

Ami engem illet, engem Anyukám egyedül nevelt fel, és csak lett belőlem valami :) (2 diploma, határozott célok, stb.), nem egy baráttól meg véget nem érő panaszokat hallgatok az együttmaradt, de veszekedő, feszült kapcsolatban álló szülőkkel való nyomasztó életről...