Végképp mondjak le arról, hogy a párom egyszer elvesz feleségül? Mennyire fontos a házasság?

Hát ja kedves utolsó, aztán várjon még évekig? Lehet hogy örülne neki,hogy nem hozza szóba többet, mert azt hinné,higy már nem akar házasodni.

Egy kapcsolatban igen is kellenek kompromisszumok, ha két ember IGAZÁN szereti egymást, akkor megbeszélik,hogy kinek mi fontos és úgy alakítják a dolgokat.

Bírom az ilyen párokat(nem bántásból írom,), hogy a pasi dönt el mindent, a pasi az atyaúristen és neki kell,hogy jó legyen mindig, mindent ő döntsön el, mert ha nem akkor lelép és hopp lesz. Könyörgöm ha te esküvőt akarsz(megbeszélés után) és ő meg nem, ezek után lelép...hát menjen is!

HA neked fontos az, hogy házasok legyetek akkor tarts kii mellette.Ne áldozd fel ezt a nagy élményt és jó dolgot azért mert a pasid nem akarja. És abba belegondoltál,hogy milyen lesz,ha tényleg kitart melletted és elkezdtek megöregedni,mindenki idős házasoknak fog tartani titeket te meg majd tűröd és elviseled a fájdalmat,tudva,hogy nem vagytok azok, csak 40 éve együtt éltek.

Ha vágysz rá akkor tarts ki mellette!!!

És szerintem kell róla beszélni, mert ugye 2 ember kell hozzá.Jó lehet várni 1-2 évet hogy megkér e, de ha nem akkor szóba kell hozni, nem csak várni és várni.

Én mikor összejöttem a párommal,habár fiatal voltam, de tudtam hogy ő az igazi és ezért sokat beszélgettünk arról hogy ki hogyan tervezi az életét a másikkal.

2 és fél év után megkérte a kezemet, jelezve,hogy ne keressek mást, mert ő el akar venni.És megbeszéltük,hogy mikor elvégzi az egyetemet,akkor kezdjünk el tervezni az esküvőt. Ez most tavasszal volt, még egy éve van hátra és utána már hivatalosíthatjuk. Habár nála egy percig sem volt kérdés az elköteleződés e formája, de szerintem meg kell beszélni.

Ja és akkor az elején megmondtam neki,hogy oké hogy fiatal vagyok,de ha nem fog elvenni soha, akkor max pár évet leszek vele, és keresek mást,akinek vannak tervei.

Így hát tisztába volt a dolgokkal.

Én 21 L ,ő 25 F

Na,na azért ne keverjük az élettársat és a szeretőt!!!!

A kérdező nem szeretője, hanem élettrása és tekintve az együtt töltött évek számát már jogilag (!!!) is az.Tehát a fele vagyon így is, úgy is mehet ha olyan szitu. Nem ez a fő ok szerintem. A párja utálhatja az ilyen ceremoniákat, nem szeret szerepelni, nem tartja HITELESnek a mai esküvőket, a környezetében számtalan példát lát amikor az esküvő az összetartozást nem erősiti,stb.stb. Számtalan oka lehet a húzodozásának. Azt javaslom, hogy ha a kérdezőnek valóban ennyire fontos az a bizonyos irásbeli szándéknyilatkozat, akkor egyenesen mondja meg a párjának és döntsenek közösen. Ha ebben a kérdésben nem tudnak mindenki számára kielégítő megoldást találni és a kérdező úgy érzi hogy esküvő nélkül nem ér semmit a kapcsolat akkor lépjenek tovább családalapítás nélkül.

Nálunk a férfi volt aki erőltette az esküvőt....nem hagytam magam.... később sem mikor megérkezett szerelmünk gyümölcs akkar sem. Nagyon akarta és a 4.kézkérés után (amire mindig igent mondtam csak valahogy a ceremóniát sumákoltam el) 5 hónappal (12 éves élettársi kapcsoaltot és 6 éves kislányt ott hagyva) lelépett egy másik nőcivel akit pár hónap múlva elvett....nincs abszolut igazság........... mi már mosolgunk, de Ő eszi a kefét mert csapdában érzi magát....

10: 29 vagyok

Szerintem pont azt csináltad rosszul amit most is.Meghunyászkodsz és elfogadod az akaratát az ő igényét előbbre tartod mint a sajátodat sé gondolom az egész kapcsolatban ez volt idáig is.Szerintem!!!

Házasságot kötni valakivel annyi, hogy a felek írásban is, tanuk előtt is vállalják az elköteleződést annak minden előnyével, hátrányával. Az esküvő ennek megünneplése, ami vagy van, vagy nincs, nem szükséges.

Egy élettársi kapcsolat jogilag akkor sem 100%-ban egyenértékű a házassággal, ha hivatalosan is bejegyzik az élettársi kapcsolatot (ami szerintem elég ritka, inkább az a jellemző, hogy mindenféle megállapodás nélkül együtt élnek a felek.)

Bocs ha valakit ismételni fogok, mindet nem olvastam el.

Számomra is fontos a házasság, kövezzetek meg érte, ha úgy tetszik...de...nem a papírról szól ez az egész. A tény, hogy felvállal mások előtt, hogy kimondja azt a bizonyos "igen"-t, a szó, hogy a "férjem" mégis több mint az "élettársam", "barátom".

Nem is tudnám elképzelni az életemet ha nem venne el a párom feleségül. Szerencsére neki is sokat jelent a dolog eszmei téren és nekem is, a jogi dolgok utána jönnek.

Ahhoz nem kell nagy bátorság, hogy együtt éljünk, ahhoz, viszont, hogy "örökre" (!) elkötelezd magad valaki mellett bátorság kell, magabiztosság, bizalom és szeretet. Ezek a tényezők mind kellenek, ha valamelyik hiányzik akkor jönnek ezek a dolgok, hogy "járunk", "együtt élünk", "élettársak vagyunk". No meg egyes férfiaknak (vagy nőknek, de kevesebb számban) sokkal kényelmesebb, mert gyakorlatilag bármikor meglehet pattani.

Kár, hogy a mai világban kevesen hisznek a házasságban és még nagyobb kár, hogy az emberek ha belevágnak azt fejetlenül teszik, így minden második házasság válással végződik. Itt a baj.

Esküvőt lehet tartani pár ezer forintból is, ha nem a flancolás a lényeg. Hanem egy kis vacsorát lehet rendezni az sem kerül eget verő árba, szóval ez gyenge kifogás.

Lehet, hogy hülyének tartotok emiatt, de ha a párom nem merné elkötelezni magát mellettem (értem ezalatt, hogy nem venne el feleségül) én lépnék, hiszen ez azt jelentené nekem, hogy nem vállal fel mások előtt, hogy nem "örökre" tervezi velem. Úgy érezném mint egy átmeneti állapotot...az nekem nem elég, pláne családalapításhoz...

ezt a felvállal-nem vállal fel kezdetű dolgot hülyeségnek tartom.

onnantól hogy megjelenik velem komolyabb eseményeken, bemutat a családjának és barátainak, onnantól úgy érzem fel vagyok vállalva. nekem nem kell ehhez még egy plusz papír is.

a jogilag összetartozásnak eddig inkább a hátrányait láttam. pl. mit csinálok, ha felvesz valami hitelt hirtelen hülyeségből, nem tudja kifizetni, viszont én meg automatikusan adóstárs vagyok? bízom benne, de láttunk mi már karón varjút.

az hogy valaki házasságba hajlandó csak gyereket szülni? nos, anyukám is házasságba szült gyereket (engem :D) aztán elváltak még az 1. szülinapom előtt.

semmire sincs garancia! pláne nem az érzelmekre! fontos a bizalom, de az átbaxás esélye mindenhol megvan...

sajnálom azokat az embereket akik nem tudnak bízni és mindenben a véget látják...annyira rossz olvasni, hogy előbb utóbb majd kibaxszódsz ne menj férjhez, ne szeress, ne bízz ne remélj. Akik hasonlóan gondolkodnak: Mondjátok már meg, hogy lehet így élni, hogy mindenben ezt nézitek, ezt látjátok?

Nekem is volt már csalódásom, de felálltam, talpra álltam és most egy olyan férfi van mellettem akiért bármit odaadnék, akiért tűzbe mennék ha kellene. Jobban bízom benne lassan mint magamban és nem z ig hanem még annál jobban ismerem....

tuti, hogy tartogat az élet még ezer meg ezer más fintort és minden benne van a pakliban, de nem szabad így élni, hogy nem bízol, nem remélsz...azok az emberek lesznek magányosak és boldogtalanok.

Akik pedig egy év után válnak már indulásból gond volt a kapcsolatukkal, nem a házasság miatt ment tönkre, és biztosan voltak előjelei, amiket szépen a szőnyeg alá söpörtek. Nem bízni nem kell, hanem nyitott szemmel járni!!!

bocsi az offért, egy előző válaszadó voltam

Utolsó előtti, egy élettársi kapcsolatban is mindnek meg kell lennie:

"Ahhoz nem kell nagy bátorság, hogy együtt éljünk, ahhoz, viszont, hogy "örökre" (!) elkötelezd magad valaki mellett bátorság kell, magabiztosság, bizalom és szeretet. Ezek a tényezők mind kellenek, ha valamelyik hiányzik akkor jönnek ezek a dolgok, hogy "járunk", "együtt élünk", "élettársak vagyunk"."

Amúgy meg amiken mi 7 év alatt átmentünk a párommal, azt kevés házasság bírta volna ki. Pedig mi az első 3 évben még csak együtt se éltünk. És azóta is "csak" élettársak vagy mik vagyunk egy lakásban.

Ezek alapján meg nem találtad meg életed párját. Nekem annyiszor lett volna lehetőségem befejezni a kapcsolatunkat (nem a párom miatt, hanem az elviselhetetlen nehézségek miatt), de tudom és tudjuk, érezzük, hogy mi egymás feleit találtuk meg ebben az életben. Ő nem egy pasi a sok közül, akit dobni lehet, hanem a jobbik részem.

Szóval ha te le tudnál lépni, mert nem akar házasodni, akkor minek vagy vele? Ez csak egy múló kapcsolat, és akárki pótolni tudja a párodat.

"Lehet, hogy hülyének tartotok emiatt, de ha a párom nem merné elkötelezni magát mellettem (értem ezalatt, hogy nem venne el feleségül) én lépnék, hiszen ez azt jelentené nekem, hogy nem vállal fel mások előtt, hogy nem "örökre" tervezi velem."