Hogyan ne éljem meg nyomásként?

Azért a kérdésed szempontjából nem mindegy, mit takar a huszonéves :). 20-21 éves egyetemisták, akik bár együtt élnek, de még részben/egészben a szülők pénzelik őket, vagy 28-29 évesek önálló egzisztenciával, több év munka- és egyéb tapasztalattal :). Mert szerintem általánosságban előbbi esetben bőven többet érdemes várni az eljegyzéssel, mint az utóbbiban. Az sem mindegy, hogy a párkapcsolat előtt ismerték-e egymást, haveri viszonyban voltak-e hosszabb ideig vagy tök ismeretlenül jöttek össze egy társkeresőn.

De a legfontosabb az, hogy ki mikor érzi késznek magát rá. álunk 1,5 év járás, 1 év együttélés után jött az eljegyzés, most

Mi 4 év után váltottunk gyűrűt, a 30as éveink elején.

Nem éreztem késeinek.

Ne az időponton legyél fennakadva, hanem hogy hol tart a kapcsolat, milyen a kettőtök dinamikája.

Én azt látom, hogy manapság újra kezd divatba jönni a korai házasság meg gyerekvállalás, miközben ingatlant venni pl mindenki kb csak baromi sok hitellel tud, szar a gazdasági és politikai helyzet. Persze utóbbi itt mindig. Meg sok egyéb. Szóval nem tudom mire vállalnak sokan gyereket..

A lényeg, hogy mindenki élete más ütemben halad, mindenkinek más az útja. Belerohanni egy házasságba sosem bölcs és sokszor nem is éri meg.

Nem vagy/tok lekésve semmiről. Éljetek előtte együtt min. 1-2 évet, ha minden jó, akkor sztem simán. Addig meg élvezzétek az életet:)

Akkor legyen lánykérés meg házasság, amikor akarjátok, csak biztos legyen, hogy ezt valóban egymással szeretnétek, és nincs időhúzás, kifogások, bizonytalanság stb bennetek. És nem pl mellőled várja az igazit, és azért nem kér meg, mert egyáltalán nem tervez veled hosszútávon.

Ha semmi akadálya a továbblépésnek, mégsem történik meg, ott érdemes elgondolkodni azon, hogy miért habozik. Igazat mondott e neked arról, igazán akarja e ezt az egészet veled.

Minden kapcsolat más egyébként.

Nálunk fiatalon, 24/21 évesen, hamar volt lánykérés,( de ettől még komolyan gondoltuk), 1 éves kapcsolatban össze is költöztünk, majd fél évre rá össze is házasodtunk, mert mi mindketten erre vágytunk. Tudtuk hogy együtt akarjuk leélni az életünket, nem volt mire várni, és szerettünk is volna fiatalon összeházasodni, szóval 25/22 évesen meg is léptük.

Több mint 12 éve vagyunk már együtt.:)

Nem egészen értem miért érzel nyomást mások kapcsolata miatt, ha ti még egyszerűen nem tartotok ott? Miért nem édes mindegy mit hogy csinálnak mások? Ők nem ti vagytok. Senki nem tart pisztolyt a fejetekhez, hogy márpedig kötelező az eljegyzés, meg a házasság, majd gyerek.

A mi környezetünkben pl nagyon sok gyerek született mostanában, de egyikünket sem érdekli, ettől még mi ugyanúgy nem akarunk soha gyereket. Pedig minket időnként újra és újra kérdezgetnek róla, de majd csak megunják:)

36/N

Évek óta érzem ezt, mostanában kezdtem máshogy látni a dolgokat.

Én 27 éves vagyok, a barátom 25, nemsokára 1 éve vagyunk együtt, 3 hónapja élünk együtt. Egy gyerekkori barátnőm pár napja szült, nemrég házasodtak össze. Persze Facebookon is látom, sokan házasok, jegyesek, egy két gyerek is akad. Pont beszéltem pár napja egy volt osztálytársammal, neki 6 éves a gyereke, kérdezte, hogy velem mizu, párkapcsolat, baba? Mert hát végül is lehetne már babám, de biztos nem lesz 30 előtt és nem így terveztem régen én sem.

Volt gyakorin egy komment valami frusztrált asszonytól, hogy a kérdező 23 évesen igenis érett a házasságra, épp ideje már, ő 19 évesen házasodott, bezzeg a mai fiatalok mennyire el vannak kényeztetve... Ja, megnézném, hogy lesz egy rendes lagzija egy mai 19 évesnek saját pénzből :D Régen a szülők állták az esküvőt, meg nagyon könnyen lehetett lakáshoz jutni, most meg rohadt nehéz, de azért mi vagyunk elkényeztetett gyerekek :D

Kicsit az is benne van szerintem a dologban, hogy nem volt az olyan rég, hogy az volt a társadalmi elvárás, hogy maximum 22 évesen már meg kellett szülnöd az első gyereket, különben ciki volt, vénlány voltál. Nagymamáinknál pl ez volt, szüleinknél már kevésbé. De biztos jó volt ez? Ez azt jelentette, hogy kb 20 éves korodig muszáj volt fognod egy palit, aki elvesz, lebabázol neki és vagy szerencséd lesz és jó lesz a házasságotok, vagy nem, lehet alkoholista, megverhet téged és a gyerekeket, de soha nem válhatsz el, mert az ciki. Ma már ilyen nincs szerencsére :)

Bele van sajnos nevelve a lányokba az a nézet, hogyha elvesz valaki, az életed pipa, a férfinak nem annyira, de ha van olyan kegyes, megkéri a kezed, már ha kiérdemled. Azt látod, hogy sokan rossz kapcsolatban kérik meg a lányt. Igen, de ez a férfin múlik. Ő akarja. Vannak nagyon cuki lányok, akiket meg sosem kér meg a párjuk, mert egyszerűen nem akar. Lehetsz te bármilyen, a férfin múlik, hogy bánik veled. Mert lehet kapcsolatfüggő, a barátnője szemétkedik vele de mégis el akarja venni, hogy ne kelljen egyedül lennie. Vagy megkéri, mert a lány már 6 éve mondja neki, oké gyűrű, lehet vele villogni Facebookon, de akkor kussoljon a következő 6 évben, de annyi úgysem lesz, mert két év múlva szakít, mert megismert egy másik csajt, akit tényleg szeret.

Én azon is aggódok, hogy mivel én olyan 30 körül leszek, amikor házasodunk, akkor a többiek már nem nagyon fognak bulizni az esküvőmön. 20 évesen nagyon tolták volna, de most meg már inkább csak ülve iszogatnának, vagy gyerekük van és rájuk kell figyelni. De mondok valamit. Az egyetlen ember, akihez tényleg hozzá akarok menni, az a barátom. Megtehettem volna azt, hogy hozzámegyek az első exemhez. Neki volt is elvileg ilyen terve. Ő úgyse szakított volna soha, mert kapcsolatfüggő és nem tud csajozni. Akkor 20 évesen házasodtam volna, gyerek is hamar lett volna. De az egy toxikus házasság lett volna. Akkor már inkább házasodok 30 évesen, de akkor életem végéig boldog leszek, mint 20 évesen, de 30 évesen két gyermekes elvált anyuka leszek, akinek teljesen le van harcolva a lelke.

Úgyhogy én megértelek, de tényleg ne gondold azt, hogy ők járnak jobban :) Te legalább az igazihoz mész hozzá, akkor is, ha kicsit később. Én is sokat mondtam neki, hogy ő lesz a férjem, meg sokszor a házas nevemen hívom magam előtte, ő is mondta, hogy el fog venni, de én is kicsit túl sokat mondom és le akarok róla szokni. Ő is mondta, hogy úgyis megkér és elvesz, de még azért nem most. Én várok türelmesen :) Addig is vele fogom tölteni minden napomat, csak nem házasként meg nem jegyesként.

Javaslok egy kis közösségi média detoxot is, én is már alig használom az ilyen posztok miatt :D