Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért probléma másoknak, hogyha mi a barátommal az eljegyzésen gondolkodunk?
Figyelt kérdés
Másfél éve vagyunk együtt, ő 23, én 21 éves vagyok. És szóba került az eljegyzés. És tudom, hogy pár hónapon belül meg fogja kérni a kezem. Baráti és családi társaságban is előkerült a téma, és a barátom megemlítette, hogy hamarosan ünnepelhetünk majd egy eljegyzést. Erre mindenki ki van akadva, hogy ezt nem gondolhatjuk komolyan. Hiszen még alig ismerjük egymást (másfél éve vagyunk együtt, és szinte minden nap együtt vagyunk, egymásnál alszunk), meg nekem még van két évem a diplomáig. De mi azt is megbeszéltük, hogy a diplomaosztó utáni hetekben szeretnénk majd tartani az esküvőt. Az utolsó évemet majd a fősulin már úgy töltenénk, hogy együtt lakunk a barátomnál. Erre mindenki csak piszkál engem (a barátomat nem), hogy eszembe ne jusson így elronatni az életem, mert ezt úgyis meg fogom bánni, mert nekem a barátom az első igazi komoly kapcsolatom. Jártam már fiúkkal, de semmi komoly nem volt, és mindenki szerint elvesztegetem a fiatalságomm. Mert igaz, hogy kedves, aranyos és szorgalmas, becsületes ember a barátom, de őrültség fiatalon hűséget fogadni. Egyedül anyukám támogat. Miért ilyenek az emberek? Miért nem lehet elfogadni, hogy én igenis boldog vagyok a barátommal? Megértjük egymást, segítünk egymásnak mindenben (tanulás, munka), szeretjük egymást mindennél jobban, és élvezzük az életet egymás mellett. Miért olyan nagy baj, ha mi nem szeretnénk már többet egyedül élni? Nem akarunk besavanyodni, hiszen fiatalok vagyunk, csak mi együtt élvezzük a bulikat, ünnepeket, hétköznapokat. Bearanyozzuk egymás életét, és ezt szeretnénk kifejezni egy eljegyzéssel. Miért böki ez mások szemét? Mindenki azt mondja, hogy nagyon szép pár vagyunk, csak fiatalok és bolondok, ha azt gondoljuk, hogy együtt fogunk maradni két év múlva is. Miért kell ilyen pesszimistának lenni? Miért nem lehet elhinni, hogy van úgy, hogy egy fiatal pár tényleg azt érzi, hogy megtalálta azt a tökéletes embert, aki nélkül nem tudna élni? Akit el tud képzelni maga mellett élete végéig, akit el tud képzelni a gyerekei édesapjának, édesanyjának, akivel meg akarja osztani az örömét, bánatát?2010. szept. 17. 10:25
11/11 anonim válasza:
Szia!
Ha ti úgy érzitek h egymással akarjátok leélni az életeteket akkor hajrá :) Én 23 éves vagyok, 16 évesen jöttem össze a férjemmel, 10 hónap után megkérte a kezem és rá 2 évre volt az esküvőnk. 22 évesen szültem a fiamat, aki már 9 hónapos. Én úgy érzem h számomra ő az igazi és magasról teszek más véleményére (persze senki nem mer beleszólni:)) Sok boldogságot kívánok nektek és azt h legyetek boldogok mindig :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!