Másnál is van ilyen probléma? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

21 éves nő vagyok,párommal együtt a szüleimmel egy házban élünk.Nem vagyunk szó szerint egymás nyakán,mert külön bejáratunk van,külön konyha,fürdő stb.egyedül az udvar közös.

A problémám az,hogy a szüleim,amióta az eszemet tudom rosszul állnak egymással.Több mint 30 éve házasok,de nem boldogok együtt,rengeteget veszekednek,apróságokon is.Mindehhez hozzátartozik az is,hogy apám elég gyakran az iatlhoz menekül a problémák elől.

Engem már tinikoromban is nagyon nyomasztott ez a dolog,nagyon ritkán éreztem jól magamat itthon,mert amikor hazaértem szinte mindig egy veszekedés közepébe csöppentem és az sem ritka,hogy a szüleim hetekig nem beszélnek egymással.mindenféle módszert kipróbltam,hogy segítsek nekik megoldani a problémáikat,de sajnos nem sikerült.

1,5 éve lakik nálunk a párom is,azóta nagyon kevés időt töltök a szüleimmel.Egy házban élünk,de van,hogy egész nap nem is látjuk egymást.Én és a párom a mi saját rezidenciánkban tartózkodunk,a szüleim pedig az ő részükön.Én meg is mondtam nekik,hogy ne csodálkozzanak,hogy nem megyünk be hozájuk,mert nem vagyunk kiváncsiak az állandó vitáikra.

Ez a dolog így aránylag működőképes.Amikor látom,hogy minden rendben van náluk szivesen bemegyek beszélgetni stb,de ha megy a cirkusz,akkor mesziről elkerülöm őket.

Most ismét dúl a háború kettejük között.Apám csak este jön haza a munkából,ezért úgy gondoltam,hogy délután beülök anyumhoz egy kávéra.Amikor beléptem rögtön elkezdett panaszkodni apámra és amig ottvoltam egyfolytában másaról sem beszélt,csak arról,hogy apám ilyen szemétláda,meg olyan mocsok,mert ezt meg azt csinálta.Hiába próbáltam témátváltani,ő csak sorolta a sérelmeit.Ezért gyorsan megittam a kévét és leléptem.

Tisztában vagyok azzal,hogy anyumnak szüksége van valakire akivel megoszthatja a gondjait,de már képtrelen vagyok végighallgatni ezredik alkalommal is ugyanazt a szöveget.Pontosan azért nem megyek be hozzájuk olyankor,mikor mindketten itthon vannak,hogy ne kelljen hallgatnom a vitájukat,erre amikor átmegyeka anyuhoz,hogy végre beszélgessünk egy jót,ő is csak erről a témáról tud beszlni.Már teljesen az agyamra megy ez az egész és borzasztóan feszült vagyok emiatt,viszont nem akarom anyumat megsérteni azzal,hogy nem hallgatom meg amikor panaszkodik.Borzasztóan hiányzik,hogy normális körülmények között leülhessünk és elbeszlgethessünk hétköznapi dolgokról és ne mindig csak ezeket a negatív dolgokat szajkózza.Nem tudom,hogyan értethetném meg vele ezt,úgy,hogy közben ne sértsem meg.

Tudom,hogy az lenne a legjobb ha szednénk a sátorfánkat a párommal és elköltöznénk innen,de sajnos erre nics lehetőségünk,ezért kénytelenek vagyunk elviselni ezeket az áldatlan állapotokat.Nem akarok önző lenni és jó viszonyt szeretnék ápolni a szüleimmel,főleg anyukámmal,de már torkig vagyok ezzel az egésszel.Hogy lehet ezt kibirni?