Nagyon szeretnék eljegyzést és házasságot. Hogyan lehet legyűrni a türelmetlenséget?

"pontosan a tiszta, egyértelmű kommunikáció adja a kapcsolatunk harmóniáját."

"2-3 havonta mutatok valami cuki cicás-esküvős videót, de ennyi."

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, de ebben nem érzel némi ellentmondást?

Senki nem írta, hogy az erőltetés, sürgetés jobb taktika lenne.

De nekem az őszinte kommunikáció alapvető része lenne az, hogy mielőtt összeköltözünk, tisztázzuk azt is, hogy mi a közös jövőképünk, és nagyjából mit mikor szeretnénk.

Mert az sem lehetetlen, hogy egy férfi tényleg szeretne majd esküvőt, de csak mondjuk 35 éves kora körül.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a te párod nem fogja belátható időn belül megkérdni a kezedet, csak azt, hogy láttam már a környezetemben olyan nőket szép számmal, akik 5-8-10 évet vártak összeköltözés után egy esküvőre, vagy a baba témával húzta az időt a párjuk irreálisan sokáig különböző indokokkal még akkor is, amikor a nő 30 felett járt.

Volt olyan barátnőm, aki ugyanígy nem akarta "kiharcolni" az eljegyzést és a házasságot, várt éveket türelmesen, úgy, hogy már rég együtt éltek.

Az ő akkori párja, nagy szerelme, mára már exe az után két nappal toppant be egy szép eljegyzési gyűrűvel, hogy a barátnőm egyik nap annyit mondott, hogy megérti, hogy ő még nem érzi késznek magát az elköteleződésre, ő viszont nem szeretne olyan férfihoz tartozni, aki négy év után, 30 évesen még várna ezzel, ezért a hétvégén elköltözik.

A döntése végleges volt, azt mondta, hogy szánalmasnak érezte volna magát, ha csak azért húzzák az ujjára az eljegyzési gyűrűt, hogy visszaszerezzék, miután már szakított, és ő már nem tudott volna jó érzéssel igen mondani, addigra már eltört benne valami.

4 hónap múlva megismerkedett mással, aki egy éven belül eljegyezte, és utána kb. fél év múlva feleségül vette.

Ha nekem tényleg jó lenne a kapcsolatom, és a párom is azt kommunikálná felém, hogy szeretne majd feleségül venni, akkor magamban eldönteném, hogy mennyi az az idő, amit érdemesnek a tartok várni erre, és utána szép lassan, fokozatosan kezdenék "kitolatni" a kapcsolatból.

19

A kérdés szempontjából teljesen irreleváns, hogy én mit csinálnék, mivel én nem szeretnék soha férjhez menni.

Kinga meg szeretett volna gyerekeket pár éven belül, - elvileg közös jövőkép volt a két, esetleg három gyerek - és ehhez neki fontos volt, hogy feleség legyen, ne barátnő, élettárs.

A lényeg az volt, hogy az exe nem azt mondta, hogy ő nem szeretne nősülni, hanem azt, hogy azt kommunikálta a kezdetektől, és az összeköltözéskor is, hogy igen, de végül soha nem lépte meg. Ebből a barátnőm nem arra következtetett, hogy ő is a nagy szerelem a férfinak, akivel tényleg szeretne elköteleződni, és ez egyrészt kellőképpen fájt neki, plusz fontos volt neki az anyaság annyira, és úgy volt vele, ha egy férfi négy év együttélés után még nem biztos benne, hogy vele szeretne-e családot alapítani, annak nyilván oka van, amit el kell fogadni, és ideje továbblépni.

Nem úgy látom, hogy visszasírná a régi szerelmét. Boldog a férjével, és van két tündéri gyerekük azóta.

És nem, nem a "rövid időn belül" volt számára a lényeg, hanem az, hogy a másik is akarja, fontos legyen neki, és biztos legyen benne, ő az a nő, akivel családot szeretne. Hogy magától kérje meg a kezét, mert ő ezt szeretné, ne pedig célozgatás, nyaggatás, ultimátum, stb. hatására.