Ki milyen romantikus lánykérést tudna elképzelni vagy élt át?

Amikor az exem megkért, az minden volt, csak romantikus nem :D. Utána szakítottunk, de nem emiatt. Még a megismerkedésünk után pár héttel célozgatott lánykérésre, akkor azt hittem, viccel. Utána 1-2 évvel kiderült, hogy már akkor komolyan gondolta saját bevallása szerint, megemlítette, hogy jó lenne összeházasodni - együtt elmentünk kísérőgyűrűt választani. Aztán hazamentünk. Pár nappal később megkérdeztem, hogy esetleg nem szeretné-e az ujjamra felhúzni, erre:"Ja bocs, tényleg... csak hát még nem kértem meg nőt egyszer sem életemben", és felhúzta, és ennyi. De amúgy bírtam benne, hogy ennyire lökött, és szerettem, szóval nem volt ezzel a lánykéréssel bajom.

Az álomlámykérés az nekem olyan lenne, hogy elmegyünk kirándulni valami gyönyörű helyre, és ott megkér (térdre ereszkedés nem kell, de örülnék, ha lenne valami kis felvezetés / vallomás)... valami szép, különleges helyen a természetben, de mégis intim lenne, nem nagyközönség előtt.

Nekem a lánykéréssel kapcsolatban egyetlen kérésem volt, hogy ne nyilvánosan tegye. Számomra az nem túl meghitt pillanat, hogy közben random idegen emberek figyelnek. De ez egyénfüggő, tudom, hogy másnak meg nincs ezzel problémája.

Nálunk úgy történt, hogy együtt töltöttünk egy szép szombati napot. Nem volt nyaralás vagy különleges helyszín, de a kedvenc dolgainkat csináltuk együtt. Késő délután mondta, hogy nézzek valamit, addig ő összedob valamit vacsorára. A főzési képességeihez képest egy különleges, romantikus vacsi volt és még desszertet is készített (muffint, mert csak azt tud :D). Miután megettük, fél térdre ereszkedett, megfogta a kezem és elmondta, hogy milyen sokat jelentek neki, velem szeretné leélni az életét és utána kért meg. Szerintem tökéletes volt így. Nem mondom, hogy ez egy nagyon egyedi és különleges ötlet és te lehet most ilyeneket várnál, de nekem sokkal többet jelentett az, hogy mennyire meghitt volt az egész és mennyire személyes.

Az én vőlegényem egy városi kalandtúrát szervezett, 8 vagy 9 állomással.

Minden állomáson várt 2 boríték, az egyikben egy rövid történet az adott helyszínhez kötődő élményeinkről, a másikban meg egy rímbe szedett talány, amit ha megfejtettem, akkor megtudtam a következő helyszínt.

Ebben benne volt 2 barátnőm, a volt munkahelyem és főnőkeim, egyik kedvenc beülős helyünkön a pincérek, mégtöbb közös barátunk a város különböző pontjain, akikbe csak úgy "teljesen véletlenül" belefutottam és akiknél "teljesen véletlenül" mindig volt két boríték.

Majd az utolsó helyszínen ott várt rám ő is :)

[link]

Nekem ez. A klisés "gyertyafényes vacsora, tengerpart, máyok előtt nagy felhajtás" na attól behánynék.