Akiknek romantikus/hagyományos módon kérték meg a kezét! Hogy zajlott pontosan?

Engem a férjem 7 év után kért meg, akkor, 2 éve éltünk már együtt.

Beszélgettünk már házasságról, de úgy volt, csak akkor lépünk, ha mi tudjuk állni a költségeket egy kisebb, szűkebb esküvőre.

Azon a héten beteg lettem (influenzás lettem), ami miatt, ki is volt akadva és nem értettem, hogy miért. A hét végére jobban lettem és megbeszéltük, hogy sétálunk egyet a friss levegőn, ami majd jót fog tenni.

Elvitt a kedvenc helyemre a Bükkben. Amíg én a nasit csomagoltam ki egy padnál, ő letérdelt a hátam mögött és mire meg fordultam, a csábító mosolyával az arcán, kezében a gyűrűs dobozzal, annyit mondott, hogy "Kincsem hozzám jönnél?". (Egyébként nem szokott, ilyen romantikus lenni.)

Teljesen meglepődtem, nem tudtam szóhoz jutni, egyáltalán nem számítottam rá. A nyakába ugrottam és csak bólogatni tudtam. Amíg hazaértünk, szinte el sem tudtam, hinni.

Itthon a szűk család, szülők, testvérek, nagymamák (mivel ők tudtak róla), már pezsgővel vártak minket meg sütivel és meg is ünnepeltük az eljegyzést.

(Ma már 5 éve házasok vagyunk és 14 éve vagyunk együtt.)

Nekem is hasonlóan kérték meg a kezem, mint #1-nek meglepetés volt és letérdelés, csak egy lovardában.

Annyi különbséggel, hogy nálunk egy kis humor is került a történetbe és a család sem tudta előre.

Amikor letérdelt, én sem láttam, én is háttal voltam neki, de amikor megfordultam, csak azt láttam, hogy térdel és kicsit sápadt (mint utólag kiderült, izgult).

Én rögtön megijedtem, azt hittem rosszul van vagy megrúgta a ló.

A kezében, akkor még észre sem vettem a dobozt, csak a homlokát nézegettem, hogy lázas-e és kérdésekkel bombáztam.

Mire szóhoz tudott jutni és észrevettem a gyűrűt, elnémultam.

Erre azt mondta, hogy... "Te Butus, nincs semmi bajom, de nagyon szeretném már végre tőled megkérdezni, hogy hozzám jönnél-e?"

Sírva fakadtam és nevettem felváltva és mire megint beszélni tudtam, igent mondtam. 4 év után kért meg.

Mi, hazafelé vettünk egy pezsgőt és ketteseben ünnepeltünk ez szombaton volt. Másnap összehívtuk a szűk családot, főztem egy finom ebédet és bejelentettük.

Röpke 1 hónap kapcsolat után kért meg a férjem, az ismerettségünk is csak 1,5 hónapos volt. Nem gondoltam lánykérésre egyáltalán. Felvetette, hogy vegyünk egymásnak ajándékba gyűrűt. El is mentünk, és együtt kiválasztottuk. Én a sajátomat, ezüst, 3 db kővel, ő magának pedig egy acélgyűrűt választott, és egymásét fizettük ki. Aztán kifelé menet kértem volna el, hogy felvehessem, erre mondta, hogy majd később. Átmentünk hozzá összepakolni, mert programunk volt, és akkor letérdelt elém, elmondta hogy soha nem érzett még ilyet, én vagyok élete szerelme, a lelki társa, és megkérdezte hozzámennék e feleségül:)

Igent mondtam, felhúzta a gyűrűt, aztán a kezembe adta azt amit ő választott magának, és én is felhúztam az ő ujjára. Percekig csak ölelkeztünk, csókolóztunk, aztán még egyéb módon is megünnepeltük;). A karikagyűrűket (arany), az esküvő előtt csináltattuk meg. Nyár elején leszünk 7 évesek, pár nappal utána pedig 5,5 éves házasok.:)

Egyáltalán nem volt fura, max nem ennyi idő után számítottam a lánykérésre, hanem fél év, vagy 1 év körül. Meghatódtunk mindketten. Azért eléggé robotnak kell lenni ahhoz, hogy hidegen hagyjon az ilyesmi valakit.