Férfiak, honnan tudtátok, hogy az a bizonyos nő az igazi és vele akartok lenni, őt akarjátok feleségeteknek?

Sokan azért mert már tudják, hogy mit nem akarnak.

Például újra szenvedni a viszonzatlan szerelem miatt és elvesznek egy nőt aki értük van végre odamegvissza.

Sehogy!

Egyik feleségem sem volt az igazi, el sem vettem volna őket, csak az egyiknél rábeszéltek a rokonok, a másiknál meg a lakhatásom múlt rajta.

Nem nősültem volna, soha!

De ha már így alakult...:)

Az igazi nagy szerelmemet meg elvette más, de ott én voltam a balfék :(

Sehonnét. Nem tudhatom, hogy ki a tökéletes. Lehet, hogy az illető egy év múlva átváltozik valami kiállhatatlan sárkánnyá. Szóval, nem tudhatom, max bízhatok a döntésemben.

Ahhoz, hogy valakinek megkérjem a kezét, az kell, hogy minden klappoljon. Minden barátnőmbe szerelmes voltam, de egyiknél sem éreztem azt, hogy igen, simán rájuk bíznám az egész életem. Szóval, szerintem én nehéz eset vagyok, pedig az én szemszögemből nem tűnik nagynak a dolog. Passzoljunk, legyen hasonló a világnézetünk. Ne legyen buta, legyen realista. Legyen jó a szex. Legyen saját világa és hagyjon nekem is teret.

Szia.

Én a másik oldalról írok.

Engem 2,5 hónap kapcsolat után kért meg a férjem. Miért ilyen hamar?

Azt mondta úgy érzi én vagyok az igazi és egyetlen szerelme és velem akarja leélni az êletét😊 igent mondtam mert ugyanezt éreztem és érzem most is. Több mint 10 éve vagyunk együtt, boldog házasságban élünk. Anno másfél év után volt az esküvőnk.:) Az érzéseink azóta is csak erősödtek.

Sok közös van bennünk, hasonló a személyiségünk, az értékrendünk, a humorunk, sokat beszélgetünk, nevetünk, rendszeresek a közös programok, őszinték nyitottak vagyunk egymàs felé, eszméletlen jó a szexuális életünk, talán ezeknek köszönhető, hogy soha nem volt veszekedés. Egyszerűen nincs min összeveszni. Plusz értelmét sem látjuk az ilyeneknek. Kölcsönös emberi kommunikációval minden megoldható, ha erre az adott 2 személy hajlandó. Mi passzolunk egymáshoz. Ennyi.

34/N, 31/F

Én nő vagyok, de nekem van egy elméletem erről:

Szerintem ha elérkezett az életed abba a szakaszba, hogy házasodni szeretnél, vagy gyereket vállalnál mondjuk, akkor akivel épp együtt vagy, és esetleg komoly, megkéred. De ha ezen nem gondolkodik az ember, hogy lépne már efelé a családos/házas életmód felé, akkor mindegy, mennyire szerelmes, meg fog maradni a csajom-pasim viszony, és nem lesz lánykérés. Majd mikor eljön az idő, hogy szeretné, akkor elveszi a következőt, akit lehet, nem is szeret annyira, csak már házasodni “kell” :D. Vannak persze tündérmesék, meg egy-két eset, amikor szív szerelemből esküt teszel annak, akit a legeslegjobban szeretsz, mindegy, hogy 20 vagy 40 éves vagy, de ez a ritkább. Persze ezt becsülni kell, mert ez lenne az ideális, de a társadalmi nyomás győz mindig (túl fiatalon sem jó, túl idősen sem, legyél rendben anyagilag, éljetek együtt x ideig). Ezeket a tornyosuló elvárásokat akarják az emberek teljesíteni, mintsem hogy a szívükre hallgatnának.

Most pontozzatok le, de sosem tudtam igazán hűséges lenni...nem azt mondom, hogy mindig félrementem, de amikor nem történt semmi, nem rajtam múlott...és aztán jött egy lány, akinél azt éreztem, hogy képtelen vagyok megtenni. Ott rajtam múlt, hogy nem lett semmi. Vele egyedül éreztem ezt, csodálkoztam is magamon. Olyasmit éreztem, mint amit a 8-as válaszban olvashatunk. Talán először voltam szerelmes, nem tudom.

Akkor éreztem meg, hogy én mit érzek, ha arra gondolok, hogy ,,az igazi".

Sajnos, ez a lány már nincs velem. Azóta pedig nem volt más, akinél hasonlót éreztem volna.