Mit rontok el mindig?

31 éves nő vagyok. Nekem eddig soha senki sem kérte meg a kezem. Nagyon fáj, talán most érte el a tetőpontját a dolog. Van egy párom, aki szeretek, ő is engem. Most volt nem régien a 31. szülinapom és nem tudtunk elmenni arra a helyszínre, ahova terveztük, mert engem be kellett osztani a munkában egy kolléga betegsége miatt. Amikor megkérdeztem, mikor kaphatom meg az ajándékom, azt mondta azt nem itthon szeretné. Ezért nem haragszom rá, majd ide adja, amikor akarja.

Vele sokat beszéltünk házasságról . Az előző kapcsolatomban hibáztam, hogy 5,5 fél évet vártam az eljegyzésre, helyette csak hitegetést kaptam. Párom szerint is ez szemétség volt.

Én a páromat szabadjára engedem, ami azt jelenti, hogy nem hívogatom, nem írok rá, ha elmegy munkahelyi buliba nem igen reagálok erre, mert ez az ő dolga. Szóval nem vagyok az a csüngő típus, mert muszáj a másiknak teret és elvegőt hagyni.

Én annyit mondtam neki, hogy ha nem akar házasodni, ( ezt pár hónapja beszéltük) maximálisan elfogadom, de akkor engedjük el egymást. Ezzel nem is trenírozom, mert minek. Úgyis a férfi kéri meg a nő kezét, ha szeretné.Akkor azt mondta, szeretne. Na majd meglátjuk. Nem hiszek már ebben, mert nekem mindig csak a hitegetés jut.

Most elég sok esküvő történt és eljegyzés is. Tényleg nagyon fáj. Most ezzel nem tudok mit csinálni, mármint az érzéssel. Közben dolgozok, idegen nyelvet is igyekszem tanulni. Hát nem tudom mi lesz. Azt viszont megtanultam, hogy nem fogok alárendelni magam és magamból feladni bármit. Sajnos ezt elkövettem egyszer és hittem az előző páromnak.

Van egy gyerekem a volt páromtól, akit a mostani párom nagyon szeret. Neki is van kettő, de ők nagyobbak az enyémnél. Mindig játszik vele, együtt is játszott már a 3 gyerek. Közös gyerekről beszél, ami szép és jó, de tudja rólam, hogy nem fogok belemenni még egy olyan gyerekvállalásba, ahol nincs házasság. Nem rohanok, csak most ilyen érzelmi szinten vagyok, hogy ez most fáj. Nem tudom már min változtassak. Ha már ő felhozza a témát, pl gyerektémáról vagy nem reagálok vagy inkább másról beszélek, ez azért van, mert ez nekem nem vicces és egyszer még , mondjuk 35 éves korom előtt szeretnék szép családot. Mindenesetre nem volt semmi a gyerekem apja sem, amikor inkább apaságit csináltattunk és elhitette velem, ha gyerekünk lesz, elvesz, mert ő a házasságnak így látja értelmét. Most meg "sír"nekem, hpgy ő mindig nagycsaládot akart. (házasság nélkül).