Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit rontok el mindig?
31 éves nő vagyok. Nekem eddig soha senki sem kérte meg a kezem. Nagyon fáj, talán most érte el a tetőpontját a dolog. Van egy párom, aki szeretek, ő is engem. Most volt nem régien a 31. szülinapom és nem tudtunk elmenni arra a helyszínre, ahova terveztük, mert engem be kellett osztani a munkában egy kolléga betegsége miatt. Amikor megkérdeztem, mikor kaphatom meg az ajándékom, azt mondta azt nem itthon szeretné. Ezért nem haragszom rá, majd ide adja, amikor akarja.
Vele sokat beszéltünk házasságról . Az előző kapcsolatomban hibáztam, hogy 5,5 fél évet vártam az eljegyzésre, helyette csak hitegetést kaptam. Párom szerint is ez szemétség volt.
Én a páromat szabadjára engedem, ami azt jelenti, hogy nem hívogatom, nem írok rá, ha elmegy munkahelyi buliba nem igen reagálok erre, mert ez az ő dolga. Szóval nem vagyok az a csüngő típus, mert muszáj a másiknak teret és elvegőt hagyni.
Én annyit mondtam neki, hogy ha nem akar házasodni, ( ezt pár hónapja beszéltük) maximálisan elfogadom, de akkor engedjük el egymást. Ezzel nem is trenírozom, mert minek. Úgyis a férfi kéri meg a nő kezét, ha szeretné.Akkor azt mondta, szeretne. Na majd meglátjuk. Nem hiszek már ebben, mert nekem mindig csak a hitegetés jut.
Most elég sok esküvő történt és eljegyzés is. Tényleg nagyon fáj. Most ezzel nem tudok mit csinálni, mármint az érzéssel. Közben dolgozok, idegen nyelvet is igyekszem tanulni. Hát nem tudom mi lesz. Azt viszont megtanultam, hogy nem fogok alárendelni magam és magamból feladni bármit. Sajnos ezt elkövettem egyszer és hittem az előző páromnak.
Van egy gyerekem a volt páromtól, akit a mostani párom nagyon szeret. Neki is van kettő, de ők nagyobbak az enyémnél. Mindig játszik vele, együtt is játszott már a 3 gyerek. Közös gyerekről beszél, ami szép és jó, de tudja rólam, hogy nem fogok belemenni még egy olyan gyerekvállalásba, ahol nincs házasság. Nem rohanok, csak most ilyen érzelmi szinten vagyok, hogy ez most fáj. Nem tudom már min változtassak. Ha már ő felhozza a témát, pl gyerektémáról vagy nem reagálok vagy inkább másról beszélek, ez azért van, mert ez nekem nem vicces és egyszer még , mondjuk 35 éves korom előtt szeretnék szép családot. Mindenesetre nem volt semmi a gyerekem apja sem, amikor inkább apaságit csináltattunk és elhitette velem, ha gyerekünk lesz, elvesz, mert ő a házasságnak így látja értelmét. Most meg "sír"nekem, hpgy ő mindig nagycsaládot akart. (házasság nélkül).
Értem a problémádat, de az első bekezdésben leírt szülinapos dolognak mi köze van az eljegyzéshez?
"Én annyit mondtam neki, hogy ha nem akar házasodni, ( ezt pár hónapja beszéltük) maximálisan elfogadom, de akkor engedjük el egymást."
Erre ő mit mondott? Mert leírtál egy egész regényt, de ez az infó mondjuk pont fontos lenne. Meg az se mindegy, mennyi ideje vagytok együtt.
Még elég friss ez a kapcsolat. Egészen biztos vagy benne, hogy ő az, akivel le tudsz élni egy egész életet? Vele érdemes újra belevágni a gyerekvállalásba?
Te kérdezted, hogy hol rontod el. Itt! Nem az az első szempont, hogy ki van melletted és milyen ember. Hanem az, hogy megkérjen és elvegyen. Ha most megkérne, te boldogan hozzámennél, pár hónap után. Aztán utána ismeritek ki egymást, és jön a csalódás, válás.
Az előző kapcsolatod is rég elengedted volna, ha nem azt akarod kivárni, hogy végre elvegyen. De inkább homokba dugod a fejed, és legyintesz a problémákra, csak nehogy az eljegyzés elmaradjon.
Ez így nem jó. A házasság semmire se orvosság. Nem lesz tőle jobb a kapcsolat.
A másik, hogy a pasik is megérzik ezt a görcsösséget. Hogy neked nem ő kell, neked mindegy ki az, csak végre elvegyen. Ez egy pasinak pont olyan ellenszenves, mint nekünk nőknek az a hozzáállás, hogy már mindegy kivel szexel, csak lyuk legyen. Ugyanazért. Mindenki különlegesnek, kizárólagosnak akarja érezni magát a másik számára.
A házasság témáját a párom többször felhozza, mint én. Én mondtam neki, térjünk erre vissza 1 év múlva. Ezzel ilyenkor le is zárom a beszélgetést, mert természetesen ez fontos számomra, de szeretném, ha megélnénk egymással a kapcsolatot.
1 éve ismerjük egymást, jóravaló férfi. Hozzámennék igen, de szeretnék vele együtt élni. A 2. találkozásunkkor beszéltünk arról, ha minden rendben köztünk, akkor 1,5 év múlva lehetne házasság. Én már inkább óvatos vagyok és tényleg nem hozom fel a témát.
Sokat tudunk beszélgetni bármiről is. Szakmai dolgokról is, mert 1 hajóban evezünk, de nem egy helyen dolgozunk.
Én is igyekeztem fejlődni az utóbbi években. Sokat jártam pszichológushoz. Sajnos ehhez, ahol járok most az életben más okai is vannak. A gyerekemet nem bánom meg soha, egy igazi angyalka. Pedig tiszta apja kívül , belül.
Az a problémád, hogy nem kéri meg a kezed, viszont amikor felhozza a házasság témáját te leinted, hogy majd egy év múlva, meg ráér..
Ebben hol a logika?
#19
Ebben sehol. A kérdező sem tudja mit is akarna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!