Miért nem egyenrangú kérdés a házasság kezdeményezése?

Szerintem annyiban nincs igazad, hogy oké, ahgyományos lánykérést a pasik tartanak, tehát egy nőnek "nem illik" letérdelnie a pasija elé megkérni a kezét, de szerintem nagyon gyakran van ez, hogy ők vetik fel az összeházasodjunk témát. egyáltalán nem megalázó, sokkal kisebb a "rizikó" mint egy lánykérésnél, mert itt lehet terelni is a dolgokat, hogy később, vagy mittudomén..

naszóval, szerintem amire "áhítozol" nagyrészt meg van valósulva. más kérdés, én nem élnék bele, mert vágyom olyan igazi lánykérésre :D

Egyenrangú a kezdeményezése- és mindig is az volt, kivéve, ha szülők intézték. Viszont megkérni a férfi tudja a nő kezét. Fordítva nem megy. Azért élünk párkapcsolatban, azért akarunk házasodni, mert férfi és nő vagyunk.Különbözőek. Vannak férfi szerepek, és női szerepek. Legtöbben ragaszkodunk ehhez, mert így tartjuk szépnek. A nőnek jeleznie kell, hogy házasságra szeretne lépni, mert ő a nő. Neki ez illik. A pasinak meg fognia kell a jelzést, és ha akarja, megkérnie a nőt. Mert ő a férfi. A válaszból kiderül, jó jelet vett-e? De a férfiak általában biztosra mennek, azt kérik meg, aki igent fog mondani.

Ez udvarias dolog, a férfi magára vállalja az esetleges félreértés, visszautasítás kényelmetlenségét. Ez egy nőnek kellemetlen lenne.

És azért kell a lánykérés, mert ez egy kivételesen fontos dolog, életünk egyik legfontosabb eseménye, (nem mindegy, kivel éljük le)ezért érdemes megadni a módját. Lehet beszélgetni a házasságról, de a végső szándékot jólesik olyan körülmények között kinyilvánítani, hogy az megfeleljen az esemény komolyságának. Meg lehet beszélni, mit veszünk a piacon, milyenre festjük a falat, de az egymás iránti végleges elköteleződésnek meg kell adni a formáját.

Ha egy kapcsolatban nem hangzik el a lánykérés akkor, mikor úgy érzi az arajelölt, hogy itt az ideje, akkor hiába is beszél róla, még a férfinál úgysincs itt az ideje. Ha házasodni akar, akkor a legmulyább férfi is meg fog szólalni. Nem lehet siettetni.

A férfi vesz feleségül. Ezért ő tud megkérni erre. Ha akarom elfogadom, ha nem nem. Ez a nőkkel szembeni udvariasság. Habár már jelképes, mert ki mondana nemet!!!????

Egyetértek az előző hozzászólókkal.

Annyit még talán, hogy általában a férfiak nem akarnak nősülni. ha nőként megkérded, akkor gyakran pofára esel. És ezt senki sem éli át szívesen. A férfiak is csak akkor teszik fel a nagy kérdést, ha már 100%-ban bizonyosak a válaszban. Amúgy nekik annyival könnyebb, hogy a nők 99%-a menetrendszerint akar házasodni. Annyira nagy pofára esés őket nem érheti. Sok nő még akkor is igent mond, ha tudja, hogy nem lesz jó, hiszen a kapcsolat megmentését remélik ettől.

Szóval: a mai házasodás a legtöbb esetben a férfi hajlandóságtól függ, azzal kapcsolatban pedig a férfinak kell kezdeményezni.

Ó, nálunk, terhes voltam az első csemetével, a családom kitagadott... és szóba került, hogy örülnék neki, ha legalább Ő lenne a családom, feleség lennék, és házasságba születne a gyerekünk...

Tesó lesz/van, házasság sehol. Ő meg vérig van sértődve, hogy mi az, hogy rátukmálom magam... Ennyit az egyenlő felekről.

És nem azért lettem terhes, hogy megkaparintsam magamnak, hanem mert szeretjük egymást, és szerettünk volna egy csemetét, és én hülye, azt hittem velem örül majd mindenki, hogy végre találtam egy normális férfit, aki megajándékoz egy gyermekkel és fordítva, aztán akkorát koppantam:'(.

És szerettem volna, ha lesz családom, hamár az anyám, és a testvérem meg sem akar ismerni, akkor legalább a gyerekem apja lenne annyira gerinces, hogy elvegyen.

Azóta már eszembe sem jut, hogy valaha is ennek a férfinek a felesége leszek, hogy a gyerekeim nem csak valami házasságon kívüli izék lesznek. És baromi jó érzés, hogy januárban megint csak apaságival megyünk szülni, holott lett volna elég időnk, hogy két tanúval, egy pappal egy anyakönyvvezetővel összeházasodjunk, semmi flanc, semmi csak mi...

Szóval itt vagyok a "szégyenemmel", de ha szólok érte, akkor egy szemét ribi vagyok, akinek csak a papír fontos, közben csak egy kivert kutya kb, akinek a két kicsin kívül senkije sincs.

én 12:24-es vagyok.

Mermármé lenne a ffinak előnyösebb a házasság?? A házasságban van olyan, hogy apasági vélelem (például), ami együttélésnél (még akkor is, ha hivatalos) nincs! Külön nyilatkoznia kell róla! És ha nem, ismeri el...? Az anya személye biztos.

Nagyon sok pár, akik közösen kivesznek albérletet, ha szerződést írnak, akkor a ffi nevét rakják bele a szerződésbe, mert ÍGY SZOKÁS! és tudtad, hogy csak akkor lakhat ott a másik fél (aki ált. a nő!), ha benne van a szerződésben, hogy ott lakhat? Simán kirakhatják az albérletből! Házastársnál ilyen nincs!

ÉLETTÁRS NEM JOGOSULT TARTÁSDÍJRA. Nem ítélkezem, hogy a tartásdíj milyen dolog, DE TÉNY, hogy a ffiakat súlytja és azért sok ffi fázik ettől (ld. első indok a házasság ellen: jogi hercehurca, kisemmizik, stb.).

hirtelen ennyi jutott eszembe... de biztos lehetne még sokat írni.