Egy "jó" házasság milyen változásokon megy keresztül az évek során? És mitől jó egy házasság?

Chapman:A házasság négy évszaka című könyv nagyon jól és gyakorlatiasan leírja :) azért nem írok konkrétat, mert mi csak 2 éve vagyunk házasok (előtte soha nem éltünk együtt semmilyen formában), így még viszonylag rövid időről tudnék írni. No meg most szaladnom is kell,reggelizünk a picivel,Férjemmel:)

a könyv irtó jó, olvastam, érdemes megvenni!!

off: dolgozati téma ez? olyan pontosan meghatároztad a kritériumokat :)

szívesen válaszolnék, de féléves házasok vagyunk csak :(

Én ilyen tudományosan nem tudok, meg nem is akarok válaszolni, de megteszem spontán.

Először 16 évig voltam házas. Rég volt, összefolyik, nem emlékszem különösebb szakaszokra, csak kettőt tudnék megkülönböztetni. Amikor még szerettem, felnéztem rá. Ez kb 13 évig volt. Minden ok volt, két gyereket neveltünk boldogan, békében. A szexuális életünk folyamatosan fejlődött, izgalmas volt, soha nem untam. Nekem ő volt az első pasim. Jól viseltem a rossz tulajdonságait, nem okozott gondot. Neki sem az enyémek. Aztán egyszer besokalltam. Azt vettem észre nem tudom tisztelni. Rengeteget kiabált, ez tett be. Aztán mivel nem tiszteltem, rájöttem, nem is szeretem már. Megcsaltam.

Válás. Most együtt élek a volt szeretőmmel. Öt éve vagyunk együtt, ez ugye összecsúszik a házasságom utolsó két évével. 3 éve együtt élünk. Itt már keményebb a csiszolódás, berozsdál az ember 35 év alatt. De mindig megbeszélünk mindent, és ez egyre közelebb hoz minket egymáshoz. A megbeszélés mindig hiányzott a volt házasságomból, tán ezért nem tudtuk végig csinálni. Ebben a kapcsolatban is egyre jobb a szex. Ebben barátok is vagyunk, az előzőben nem. Szeretet tisztelet megvan, szóval az első szakaszban járunk még, ki tudja meddig, és ki tudja mit hoz a jövő. 38/nő, nem túl tudományos leírás, de szemezgess ha gondolod.

Mi 13 éve vagyunk házasok.

Előre is bocs, hogy nem úgy részletezem, ahogy kérted. Nekünk az első 7 év kettecskén nagyon jól telt. Utána jött az első kisbabánk, amikor más módon még jobb lett, meglett a gyümölcsünk ez nagy élmény volt. Itt kiderült, hogy tényleg imádjuk egymást, és megteszünk bármit egymásért, mert bevallom, nem lehetett könnyű férjemnek végignéznia a hangulatváltozásaimat ami a terhességgel járt és még kicsit utána is. Nagyon értékeltem, hogy megértő ! Sex az kevesebb lett azóta, már túl vagyunk azon az időszakon, hogy annyira érdekes legyen, és kicsit szerencsére mindkettőnkben csillapodott ez a vágy, így nincs gond. Két év múlva jött hugi, ekkor fáradtabbak lettünk, nem volt jó alvó a pici, és több lett a dolog, több lett a cucc, és itt kezdődtek a kisebb nézeteltérések. Férjem nem egy barkácsolós fajta, ami nem volna baj, ha bármi más módon elérné, hogy legyen néhány polccal többünk, hiszen ő az aki panaszkodik, hogy a játékok nincsenek rendben. Mert nincs helyük. Itt kezdődtek, ő elvárt tőlem amit nem tudtam megadni, (elrakodni rendesen hiány miatt)megértettem őt viszont, mire Ő az én kérésemre, hogy kellene hova tudjam rakni, erre nem mozdul. Most 4 éves a kicsi, és mostanra jutottam oda ezek az aprónak tűnő dolgok miatt, hogy elegem kezd lenni, és kezdem nem látni értelmét, és nem értem miért nehéz neki ezt megcsinálnia mindannyiunkért. Múlt héten beszéltünk, mert jóban vagyunk, megtudunk dolgokat beszélni, és említettem, hogy én félek így a jövőtől, és sok rossz példát látok, nem akarok lesüllyedni, a gyerekek is kicsik, most döntsük el, hogy tudunk e egymásért tenni még, vagy sem, mert ha nem, akkor próbáljuk meg külön. No erre el lett intézve minden, és még ő büszke magára. Én is rá, de miért kellett ennyit várni. Szerintem elkényelmesedik az ember egy idő után ennyi. Fontos, hogy időben tudjon az ember szépen megbeszélni problémás dolgokat is, akkor megelőzhetőek a nagyobb bajok.

No mondom lehet nem épp olyan lett, mint képzelted, de remélem kivettél valami számodra értékeset !