Miért ilyen nagy probléma hogy én már szeretném ha eljegyezne?

Én értem a Te problémádat. 26 éves voltam, amikor a gyerekem apjával összejöttem, aki akkor 40 volt. Mi is sok dolgon mentünk keresztül, ámde 5 év alatt még a kérdés sem hangzott el. Amikor már 1 éve együtt éltünk, rákérdeztem a házasságra és azt mondta, 1 áv után ne kérjek tőle állásfoglalást.. Nem ezt kértem, hanem csak megkérdeztem, hogy áll ehhez a kérdéshez. Hebegett, habogott. Aztán érezte, hogy rezeg a léc alatta, mert ő már 42 éves volt, gyereke sem volt még, én meg itt voltam 27- 28 évesen . Akkor még egyszer leültettem és megkérdeztem tőle, hogy áll ezekhez a dolgokhoz. Akkor azt mondta, ha lesz gyerek, el is vesz. Hát tudod kérdező, lett gyerek és amikor szülés előtt 1 héttel apasági nyilatkozatot intéztünk házasság helyett, ott akkor megfogadtam, hogy senkinek soha többet nem szülök házasságon kívül. Én elhagytam őt 2,5 éves gyerekkel, többek közt ezért is, mert nem vagyok hajlandó így élni. A mostani párommal diplomatikuan, de közöltem vele , hogy én hosszabb távon egy kapcsolatot IDŐVEL csak házasságban tudok elképzelni. Hála égnek ő is. Ez nem azt jelenti, hogy holnap megyünk az anyakönyvi hivatalba, hanem hogy IDŐVEL.

Azt akartam ebből kihozni, hogy engedd el ezt a srácot. Ezek kardinális kérdések és mindig ott lesz benned a tüske. Tudom magamról. Nem tudom hány esküvőn voltam a gyerekem apjával, nagyon rosszul esett, amikor kérdezték, nah és nektek mikor lesz? Hát semmikor sem... Ha újragondolnám , akkor ott lezártam volna, mikor azt vágta a fejemhez, hogy ne kérjek tőle állásfoglalást. Akkor sem azt kértem, de azért engedtessék már meg, hogy ő ne rabolja az időmet.