Valóban ilyenért elhagynak szerelmeket vagy itt más is lehet a háttérben?

Igen, elhagynak ilyenért.

A párodnak a te felnőtt gyereked nem a gyereke. Már akkor is felnőtt volt, amikor megismerted. Nem mellette nőtt fel. Téged már mint egyedül élő nőt ismert meg, akinek kirepült már a gyereke. Szerintem érthető, hogy nem akar ilyen szintű változást az életébe, hogy odaköltözik egy 3. személy. Akivel a leírtak szerint nem is igazán jön ki jól. Ki akar úgy élni, hogy még otthon sem érezheti teljesen jól magát??

Persze az is érthető, hogy te meg befogadod a lányodat, hiszen miért ne segítenéd.

Szóval ebben a helyzetben szerintem senki sem rossz. Egyszerűen csak mindenki a saját életét szeretné élni. Neked van egy lányod, ő a családod. A párod meg nem vágyik egy 22 éves gyerekre így hirtelen.

"ilyenért" - azért, mert a nyakára költöztetsz egy harmadik személyt, ami eredetileg nem volt benne a tervben? Persze, ez elég ok!

Nem azt mondom, ha a lányodnak létszükséglet, hogy befogadd, akkor természetesen őt kell választanod, de a párodtól is érthető, ha lelép.

Sokan úgy osztják a tanácsot, hogy még véletlenül sem voltak ilyen helyzetben. Én voltam. Amikor megismertem az exemet a fia már felnőtt 24 éves férfi volt. Nem az exemmel élt, de kapcsolatban voltak ami nagyon jó, hiszen azt mutatja, hogy jó apa-fia viszony van köztük.

Én is elvoltam vele, nem volt semmi gond. Persze vannak, voltak dolgok amik nagyon nem tetszett nekem, de sosem szóltam bele, végül is nem az én problémám, nem az én pénzem bánja.

Mi is összeköltöztünk, éltük a magunk életét. A fia egyszer közölte, hogy hazaköltözik hozzánk. Oka egyszerű: Anyja kidobta mert elege lett a drogozásaiból, az állandó dühkitöréseiből, bulijaikból. Dolgozni nem akar, ha mégis van melóhelye, hamar kirúgják. De sosem okozott neki gondot, mert az apja minden alkalommal kihúzta a bajból. Ha kellett fizette helyette a büntetéseit, dolgait..Amíg nem élt velünk én igyekeztem nem beleszólni ( párszor próbáltam beszélni erről, de hamar rájöttem a béke érdekében nem kéne) Így én nem avatkoztam a dolgaikba. De amikor velünk élt, már nekem is el kellett viselnie a napi dühkitöréseit, hogy a házunkból átjáróházat csinált a haverjaival. Azért fárasztó volt napi 9 óra meló után arra menni haza, hogy megint rumlis a lakás, a kaját amit főztem előző nap vagy megették, vagy csak drogos állapotukban kiöntötték a padlóra. Rendszeresen loptak is. Nekem akkor lett elegem amikor egyszer a kis barátnője is ott aludt( nem lett megkérdezve, nem is tudtuk) , és arra keltünk fel, hogy a lány sír, verekszenek, mert a srác agyba főbe veri. Na akkor lett elegem, és a lány elé álltam, ordítva a sráccal, hogy elég volt! Csak azért nem tudott megverni, mert az apja most először nem a fia mellé állt, hanem engem védett meg!

Az apja akkor elzavarta a fiát, hogy takarodjon. Azt hittem így marad. De nem. Másnap hazajött mintha mi sem történt volna. Kértem az exemet, hogy üljünk le, beszéljük meg, hogy ez így nem mehet tovább. Tönkretesz mindannyiunkat. De szerinte nincs gond, csak dühös lett a barátnőjére. Én nekem elegem lett. Közöltem, hogy ha 1 hónapon belül nem költözik el véglegesen, akkor én költözöm el. Én költöztem, és bevallom nagyon is örülök neki. Azóta sokkal nyugisabb, boldogabb vagyok.

Vannak helyzetek amikor bizony nagy hiba ha felnőtt gyerek akivel alapból gond van hazaköltözik.