Férjes asszonyokat kérdeznék elsősorban. El lehet engedni teljesen a be nem teljesült szerelmet/szerelmeket? Lent kifejtem bővebben.

"hetekben felvettem a kapcsolatot az egyik régi szerelmemmel"

"felocsúdtam első ijedtségemből és arra jutottam, hogy talán nem is kell őt elengednem"

"egyszerűen csak a saját határaim kell megtartani és kész"

Az a baj, hogy ez nem működik. Azzal, hogy felvetted a kapcsolatot, máris átlépted a saját határaidat. Legközelebb már a találkozót sem tartod túl soknak, aztán már egy csók is belefér, aztán...

Szóval 2 lehetőség van: Teljesen elfelejted az illetőt és megszakítasz vele minden kapcsolatot, vagy pedig megcsalod a jelenlegi párod és szeretői státuszba lépsz.

Egy biztos: ha az állítólagosan boldog házasságod mellett a régi után vágysz, akkor mégsem olyan boldog az a házasság... Max bemeséled magadnak.

Szerintem a régi szerelmet el kell engedni, nem tisztességes dolog ez a férjeddel szemben sem. Minek kínoznád magad ilyen dolgokkal, mikor boldog vagy?

Én nagyon szeretem a férjem, és jöhetne akárki a múltból, engem nem érdekelne.

Ha már egy kicsit is érdekel a régi dolog, akkor valami nincs rendbe a szerelmetekkel.

Próbálj a férjed felé fordulni, és megújítani vele a kapcsolatodat.

sok sikert

Az a régi azért vonzóbb,mert "idővel csak a szépre emlékezünk",meg persze annak a fele az,amit elképzelünk és köze nincs a valósághoz.De álmodozni olyan jó!

Viszont gondolj bele,hogy a valóra vált pasi is egyszercsak elfelejti a névnapunkat,végigcaplat a felmosott konyhán,szétdobálja a zokniait stb.

Ekkor jön az a bizonyos "attól függ." Nekem életem első szerelme volt beteljesületlen. Mai napig olykor találkozunk, köszönünk és kész. Én bennem megváltoztak az érzések iránta, hiszen menyasszony vagyok, van egy párom, akit a legjobban szeretek.

Ha ez a bizonyos fiatalember (első szerelmem) bármikor bajba kerülne, számíthatna a baráti segítségemre, ha látnám, hogy az utcán kerülne bajba, nő létemre is a segítségére sietnék, de nem tudnám elképzelni vele az életem, hogy majd gyermekeink legyenek, esküvő, közös otthon... Mára szinte elképzelhetetlen mindez.

Elfelejteni nem lehet és szerintem nem is szabad az ilyen szerelmet, de tudni kell kellemes emlék és a szerelem érzése között különbséget tenni. Letagadni nem lehet, talán előfordulhat, hogy mint férfit mai napig vonzónak találod, ezzel nincs baj. Hűséget fogadsz, nem vakságot. És hazugság lenne azt állítani, hogy nem tartasz csinosnak, szimpatikusnak más férfit, a különbség más férfi és a párod között, hogy a párodat nem csak a külseje miatt találod vonzónak...

Összegezve: addig nincs baj a nosztalgiázással, amíg el nem kezdesz a múltban élni és bele nem szeretsz ismét. A szép emlékeket nem kell letagadni, csak el kell fogadni, hogy az emlék.

Persze,hogy felkavart hiszen régen találkoztatok,és szeretted,különben nem kavart volna fel:D

Amíg beszélgetsz vele nincs gond lehetnek mindenkinek barátai.

Igen sokaknak van és nekem is van régi barátom ,na de mi nők ilyenek vagyunk,nekünk kellenek a férfiak dicséretei,elismerései,ha ezt nem kapod meg otthon hanem mástól akkor eszedbe juthat az a gondolat,hogy mi lett volna ha,vagy mi lenne ha...

Nem biztos,hogy jó e ha belevágsz de az sem biztos,hogy jó e ha nem.Ezt neked kell eldöntened,de mivel férjhez mentél és választottál párt magadnak egy életre nem lenne szabad ezen gondolkoznod sem.

Nem tudom milyen a házasságod,ha jó ne adj fájdalomra okot, ha mindegy akkor belevághatsz,egész életedre bánni fogod majd,hogy kihagytad.