Férjes asszonyokat kérdeznék elsősorban. El lehet engedni teljesen a be nem teljesült szerelmet/szerelmeket? Lent kifejtem bővebben.

azért jutott eszembe, mert a hetekben felvettem a kapcsolatot az egyik régi szerelmemmel. (pár levélváltás erejéig) már hosszú évek óta nem találkoztunk, de egy kicsit mégis felkavart az egész. aggasztott, hogy miért? akkor nem felejtettem el teljesen? (csak hozzáteszem, hogy boldog a házasságom. fel sem merül bennem az, hogy elhagyjam a férjem)

leültem, megbeszéltem ezt pár barátnőmmel. végül mindenki elmondta a saját történetét. és arra a meglepő dologra jutottam, hogy mindenkinek van ilyen beteljesületlen szerelem a múltjában, ami végig kíséri.

ezért felocsúdtam első ijedtségemből és arra jutottam, hogy talán nem is kell őt elengednem, mert nem lehet. egyszerűen csak a saját határaim kell megtartani és kész. (értem ez alatt pl., hogy nem fogadok el tőle személyes találkozót)

van egy egyszerű magyarázatom a jelenségre: a plátói szerelem a legszebb, mert beteljesületlen, és az ember úgy képzeli, hogy "tökéletes lenne"

kíváncsi vagyok, hogy van-e valóban mindenkinek ilyen valaki a múltjában.