Van e határ a szabadság megadása és az érdeklődés hiánya között egy kapcsolatban?

Nyilvan van. Megkerdezni a masikat milyen napja volt, jo volt e a film a baratnokkel stb normalis

Elszamoltatni hogy vajon nem egy pasi mellett ult e a teremben veletlen nem normalis:D

De ezt erzi az ember. Ha nem ott vaj van!

"Hogy nem számoltatom el, nem vonom kérdőre stb. Viszont ezzel közelíthetünk afelé amiből úgy érzi a másik hogy már nem érdeklődünk iránta.."

Az elszámoltatás és kérdőre vonás mindig félelem motivált és agresszív, birtokló magatartás ami a komfortérzet biztosítását szolgálja a fejletlen ember gyenge én-képének megnyugtatásán keresztül.(Itt már érintődik az önértékelés témaköre.)

Az érdeklődés lesz ennek az ellenpólusa, hiszen az elszámoltatásban és kérdőre vonásban valójában a másik hogyléte felőli egészséges kíváncsiság, így a szeretet nincs benne, csupán a félelem motiváltság ami mindig a személyes komfortérzetből ered.

Viszont ha ez polaritás akkor nyilvánvalóan a két véglet és az egyensúlyi állapotot célszerű megtalálni a harmonikus megéléshez, amikor érdeklődő is vagyok, de a saját komfortérzetemmel is törődök.Ha pedig ez nem működik akkor nyilvánvaló lesz a személyiségfejlődés szükségessége, hogy alkalmassá váljak egy minőségi szeretetkapcsolat megélésére a személyes és belerakható önrészemet tekintve.

Ugyanis...

Minden párkapcsolat egy óriási lehetőség az önmagamra irányuló ismereteim bővítésére és a személyiségem fejlődésére, mert a társ mindig tükröt tart amiben leplezetlenül jelenik meg az igazság rólam.Példa erre ha a partner egészséges szabadságigénye (tehát a vágya, hogy mással is foglalkozzon mint én) a tükör és azt látom benne, hogy én ezért elszámoltató és kérdőre vonó, tehát önértékelési problémákkal küzdő és kiemelten önző vagyok.

Ilyenkor két dolgot lehet csinálni:

1.Szenvedve szenvedni

2.Szenvedve fejlődni

Harmadik opció nincs.

Szép napot neked!