Ki hogy éli meg a társasmagányt?

Van párom 3eve együtt élünk van két gyermekünk.De mellette kegyetlenül unalmas az életünk.O dolgozik én itthon.Ami ügyelet önmagában teljesen normális hisz sokan vagyunk igy.De sosem mozdulunk ki,nem beszélünk meg soha semmit ha kérdezek bármit mindig lehurrog.Semmit nem foglalkozik szinte velünk haza jön szokasos esti rutin és lefekszik jatszani a telefonján.Persze igen tudom fáradt és szeretne pihenni én teljesen megértő vagyok de mellette teljesen elhanyagolva érzem magam mellette...Sosem kérdezi meg hogy nekünk hogy tellenek a napjaink pedig én mindig azzal kezdem ha haza ér... Gyakran érzem magam csak egy házi cselednek mint sem nőnek....Talán ezért is lettem szorongásos pánikbeteg...Nem sirankozni szeretnék vagy talán mégis...hiába mondom neki hogy ez így nem jó felemeszt minket a mindennapi rutin süket fülekre találok...nem tudom mit csinalhatnek meg....Idejét se tudom hogy a család mikor mozdult ki bárhová akárcsak sétálni...Már teljesen befarsultam meg mondom az igazat.Nincs családom se barátaim csak ő lenne nekem de talán ő sincs.szivesen hallgatnek tanácsot vagy csak pár kedves szót hogy mit tudnék csinálni ha érdemes még egyáltalán.