Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki hogy éli meg a társasmagányt?
Mintha a saját életemről olvastam volna, azzal a különbséggel, hogy én 14 éve élek így egy gyerekkel.
Évek óta próbálok szabadulni, de sosincs hozzá elég bátorságom.
20 éve csinálom ezt.
Nyitott szemmel járj. Menjetek a gyerekekkel mindenhova ahova csak lehet. Ismerkedj barátkozz.
Apád se semmi, de ez nem a te dolgod, probálj vele néha beszélni. Ugyse maradnak együtt sokáig a csajjal.
Szard le a párodat, mossál fözzél rá, mert ő dolgozik.
De tornázz otthon, tanulj nyelvet, kapd össze magad, és elötted az élet.
Ha sokáig veszekszel vele, eőbb utobb elcsattanhat az első pofon is.
Kisgyerekkel olyan könnyü barátkozni,menjetek.
Az nagyobb lelki sèrülès a gyerekeknek, hogy ilyen "családban" kell felnőniük, ahol apa esetenkènt lekever 1-2 Taylor anyának, mint az, hogy szètmentek. Így se úgyse foglalkozik veletek, nagy változást nem okozna az èletükbe, hogy nem èl velük apa..
Gondolom ezt csak kifogásnak szántad, mert igazából azzal van a problèma, hogy egyedül nem tudsz mit kezdeni magatokkal. Nincs hová menned, a megèlhetèsetek is nehèzkes lenne.
Jól eltoltad az èleted, hogy 2 gyereket is szültèl így, felteszem nem az törtènt, hogy előtte minden happy, aztán hirtelen elromlott, ès lett egy agresszív, èrzèketlen vadbarom.
Nem tudsz mást tenni, minthogy kitalálod hogy tudsz majd egyedül lábra állni, ès fokozatosan megteremteni hozzá a feltèteleket. Aztán ha eljön az ideje, akkor szèpen lelèpni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!