Hogyan lehetne megbeszélni ezt a pénzügyi helyzetet anélkül, hogy túlságosan filléreskedőnek tűnjek?

2 éve vagyunk együtt, 1 éve költöztem össze egy férfival. Komolyak a szándékok, házasság is szóba jött már, mostanában sokat beszélgetünk arról, hogy legyen egy saját lakásunk vagy kisebb családi házunk és költözzünk ki az albérletből pár éven belül.

A problémám az, hogy úgy veszem észre, én több pénzt tudok félretenni minden hónapban, mint ő, holott ő keres többet (én 400 ezret, ő 450-et).

Az ő munkahelye gyalog is megközelíthető, én minden nap 60 km-t ingázok, tehát nekem saját autóm is van.

A lakbért, rezsit egyik hónapban ő fizeti, másikban én.

A bevásárlás szintén így: egyiket ő, következőt én. De észrevettem, hogy amikor én fizetek, akkor ő rengeteg dolgot tesz a kosárba: Nutella, márkás gabonapehely, felvágottból is pick, drága sonka, bonduelle stb.

Nem azt mondom hogy én csak a rossz minőségű ételt vásárolom, csak nekem egyrészt tökéletes a bonduelle helyett bármelyik saját márkás zöldségkonzerv, felvágottból tömböt veszek és itthon felszeletelem, rio mare helyett horgász haveromtól veszek halat, Nutella helyett jó nekem a noneme csíkos mogyorókrém is stb.

Amíg egyedül éltem, sokkal több pénzem maradt hó végén.

Ő meg valahogy éppen csak pár tízezret tud megspórolni a fizetéséből, ráadásul neki autót sem kell fenntartania, és mint mondtam, többet is keres nálam.

Mondtam neki, hogy ha el akarunk költözni, akkor kicsit vissza kell fognunk a kiadásainkat. (Meséltem neki, hogy amikor autóra gyűjtöttem, vagy előző kapcsolatomban lakást vettünk az exemmel, akkor igen, sokáig kb parizeres zsemlén éltünk, minden főzéshez a legolcsóbb alapanyagot vettük, Cocacola helyett vizet ittunk, és szépen össze tudtunk dobni egy lakásravalót.

Egyetért velem, helyesel, de következő vásárláskor megint azt látom, hogy 60 ezer megy el a felesleges dolgokra.

Amikor ő fizet, akkor kb 20-30 körül jön ki egy bevásárlás, mert én nem veszek édességet, chipset.

Hogy hová megy el a pénze így? Szokott nekem ajándékokat venni, rózsát, stb, pedig mondtam neki, hogy nekem az is elég, ha beülünk egy kádnyi habos vízbe, vagy elmegyünk sétálni, nem vágyom rózsacsokrokra (romantikus, de horribilis összeget kérnek a rózsáért. Szedjen a mezőn virágot, nekem az is sokat jelent).

Úgy érzem, jobban hozzájárulok anyagilag a közös céljainkért, valahogy beszélni akarok vele erről, nem tudom, hogyan, hogy ne sértsem meg.

Hó végén gyakran újságolja, hogy maradt még XX forint a számláján, amit örömmel hallgatok, csakhogy nekem XXX is marad úgy, hogy mellette benzinre és a kajájára is költök...