Én hibáztam? Nem kellene szólnia ilyen esetben, ha tudja előre?

Két gyermekes anyuka vagyok. Jópár hónapja együtt élek egy férfival...néha elhiszem, hogy majd családként működhetünk, de...aztán jön a pofáraesés.

Jelenleg olyan munkám van, ami reggel 3 óra, aztán jövök is haza.

Ilyenkor reggel felkelek, kikészítem amit kell, aztán megyek... A barátom otthon van elvileg vasárnap 9.30-10.00-ig. Attól függ, hogy kel fel és tud elindulni. Én 11 után érek haza kicsivel.

Ezt az 1/1,5 órát elvannak itthon a gyerekek, hiszen egyik sem kisbaba, ettek, ittak, csak meséznek, játszanak. Tudják a szabályokat.

Viszont 2 vasárnapból a barátom 2* nem volt itthon... De egyik alkalommal sem szólt előre, hogy legalább szóljak valakinek, hogy nézzen a gyerekeimre.

Megértem, hogy nem érdekli, hogy mi van vekük, nem az ő gyerekei (bár egyet nem tudok vele érteni, mivel én sem bánok a fiával így...), de azért szólhatna előre.

Éjjel szólt most is, amikor én rákérdeztem, hogy reggel mikor kel? (Hogy beállítsam neki az ébresztőt) azt mondta, hogy legkésőbb 8-ra ott kell lennie valahol... Én ezen kiakadtam, htsz tudta, hogy dolgozni fogok, de nem szólt. Most meg én vagyok a gonosz és a tellhetetlen, amiért azt találtam megjegyezni, hogy szólhatott volna. ...

Tényleg ennyire önző és rossz dolog, hogy azt hittem, hogy ha nem ér rá, akkor szólni fog?